 |
|
A Jin és a Jang ősi jelképét szinte mindenki ismeri ma már, amelyben a világosság és a sötétség egyensúlyban van. Mégis a fénytől elvakultan élünk, azt hisszük mindent tudunk, és jól tudunk. Mindent kivilágítunk, ezt az űrből készült felvételek is bizonyítják. A Jang túlsúlyba került ebben a rohanó, felkavaró, és zsúfolt világban. Elszakadunk lassan a természettől teljesen. A nap égi útjához, ritmusához már nem kötődünk, saját megbolondult ritmusunkat követjük. Tudjuk, hogy a melatonin hormon képződése a sötétségtől függ, amely erősen befolyásolja a bioritmusunkat. A világosság és sötétség egyensúlya, és természetes ritmusa segíthet visszaállítani bennünk az aktivitás, és a pihenés, a befogadás, a figyelés, és az adás, az önkifejezés egyensúlyát. Ma a sötétség segítségével megteremthetjük magunkban mind a testi, mind a lelki egyensúlyt. Mit adhat nekünk ma a sötétség? Az éjszaka, a sötétség mindig is a misztikum, a félelem, a titkok világát jelentette az embereknek. Misztikus élményeket ősidőktől fogva tapasztalnak az emberek. Ezek fő jellemzői az én kitágulása, határtalanná válása, összeolvadás érzése a mindenséggel, időtlenség, örökkévalóság érzése, mély, és erős szeretet átélése, látomások, hangok érzékelése stb. Winkelman szerint ez az emberi agy felépítésére vezethető vissza. „…megváltozott tudatállapot és látomásos, képi agyműködés olyan bonyolult információk feldolgozását és integrációját teszi lehetővé, amelyet a fogalmi gondolkodás -elszakadva a mélyebb érzelmi és fejlődéstörténetileg ősibb agyi gyökereitől - nem lenne képes. A lényeg az, az agyi felépítésünkből fakadó képesség -nevezhetjük a test bölcsességének is - amely rendelkezésünkre áll, ha tudunk bánni vele - és ha társadalmi körülményeink lehetővé teszik használatukat.„ A sötétség elősegíti a megváltozott tudatállapot kialakulását mindenkinél. Az EEG segítségével már régóta tudják, hogy a világosban, mikor a szemünket használjuk, az agy béta állapotban van, amikor a látás több mint 80%-át elveszi az agyi erőforrásoknak. Amint becsukjuk a szemünket, az agy lassan kezd alfa állapotba, egy megváltozott tudatállapotba átállni. És ebben az állapotban tudjuk, hogy a problémamegoldó képességeink is sokkal jobbak. A sötétben bizonytalanul látunk, s ezzel a baloldali racionális agyfélteke nem tud mit kezdeni, s ezért átadja az értelmezés lehetőségét a jobboldali intuitív agyféltekének. Ezért indulnak be spontán az érzelmek, és az emlékek felidézése ilyenkor. A szemünkön kívül van még 4 másik érzékszervünk is, a hallásunk, a szaglásunk, és az érintésünk a sötétben automatikusan előtérbe helyeződnek, ezáltal a sötétség segíti a testtudatosságunkat. Megtapasztalhatjuk, hogy világunk mennyivel gazdagabb annál, mint amit látunk belőle. Megérthetjük, hogy a látás nem egy mechanikus folyamat, és a szem működésének az eredménye, hanem a látásban az agyunk is tevékenyen részt vesz. Ami azt jelenti, hogy a „valóságos képhez” hozzáadhat, és abból el is vehet az agyunk. A látást erősen befolyásolja érzelmi, és lelki beállítódásunk, és aktuális állapota. A sötétség és a mozgó árnyak előhívják belőlünk az ősi félelmeket, s így szembesülve velük, tudatosíthatjuk azokat, s ez által megszüntethetjük fojtogató, bénító hatásukat. A sötétség nem jelent mozdulatlanságot, csendet. A sötétben életre kel egy másik világ, amiről a fényben nem veszünk tudomást. Mozgások, hangok, érintések, képek, és érzelmek spontán teremtődnek a halottnak hitt világból. Mindezek emlékeket, történeteket hoznak fel. Ez a mi belső világunk. Szabadon sétálhatunk benne, az idő itt nem korlát, múltunk, és jövőnk előttünk hever, belepillanthatunk, mint egy filmbe. A kiállítás mandalái is itt születtek, a számunkra fontos információkat, és tudást ezekben a mágikus képekben hoztuk a felszínre, a világosság világába. A sötétség és fény örökös párharca spirituális fejlődésünk kulcsa is. A sötétség birodalmát, csak a fény segítségével tudjuk megismerni. De abba belegondoltatok, hogy a fényt miképpen lehet megismerni? Csak a sötétség által! A sötétség nélkül nincs értelme a fénynek. Ugyanígy vagyunk a tudatos, és tudattalan részünkkel. Azzal, hogy a tudattalan sötét, ismeretlen világába lemerészkedünk a tudat fényével, nem csak a tudattalant fedezhetjük fel, hanem megismerhetjük a tudatunkat is, a fényt is. A megvilágosodás Buddha szerint a Tudat tiszta fénytermészetének a felismerése. A tudatot a tudattal nem lehet megismerni, csak a sötétség által. A kiállításon készített képeimmel a sötétség világáról szeretnék mesélni nektek. A fénnyel teremtett, érintett tárgyak, mint a nehéz árnyékkal teli bögrék, a lecsúszásban megmerevedett, elcsendesedett írógép, a szétszórt fényes gombok, a rég nem használt bőröndök, nyitva felejtett, megvénült, bölcs könyvek, s természetesen a mandalák, napokat tudnának mesélni a sötétség birodalmáról, és rólunk. Számomra csodálatos érzés volt létrehozni ezt a kiállítást, és még hónapokat el tudtam volna benne aktívan tölteni, hogy felfedezzem azt a rengeteg felhalmozódott mesét, történetet, amit a mandalák és a tárgyak elmondhattak volna rólunk és rólam. A képek ezekről a messziről jött, fecsegő mesélőkről szólnak. Kiss Gábor
|
 |