BELSŐ VILÁGUNK MÁGIKUS KÉPEI

Mandala kiállítás


A képek a tudattalan, számunkra ismeretlen, rejtett mélységeiből, a sötétség birodalmából merülnek fel a mandala megfestésekor. A mandalák egyszerű képek, minták, mintázatok, amelyekben formák, és színek segítségével kódolt üzeneteket kapunk belső világunkból.
A kiállításon nem tettünk mást, mint a mandalákat visszahelyeztük a tudattalan sötétségébe, oda, ahonnan felhoztuk őket. A kiállításnak az a célja, hogy az embereket elvigyük abba a csendes, kreatív térbe, ahol a mandalák, és az álmok is születnek. A látogatóknak így lehetőségük nyílik arra, hogy ne kész, felhozott képeket nézzenek végig passzívan egy hagyományos kiállítás keretében, hanem aktívan, egy lámpa segítségével (fény a tudat fókusza) kutatva, keresve, rátalálva, rácsodálkozva, az alkotás folyamatába beleilleszkedve találkozhassanak a kiállított mandalákkal. A sötét, hűvös, hosszú ideje érintetlen, pókhálós, régi emlékekkel, érzésekkel terhelt, mozgó árnyakkal teli pince, inspiráló hatással kelti életre a mandalákat, kreatív, érdekes, színes érzetekkel, érzésekkel, gondolatokkal megtöltve azokat egyénektől, lelkiállapotoktól, elvárásoktól függően. Olyan az egész, mint egy álombeli séta, ami után, a látott képek még sokáig nem hagyják nyugodni az embert, erős késztetést érzünk arra, hogy megfejtsük, megértsük őket, és beszéljünk róluk.
De úgyis lehet értelmezni ezt a felállítást, hogy egyik részről a pince és benne felhalmozott tárgyak jelentik a múltat, az elmúlást, a másik részről a mandalák jelentik a lehetőségeket a jövőt, a felfedezni valót, és a jelent a lámpa fénye szimbolizálja.

Beavatás az intuíció, a kreativitás, a megváltozott tudatállapot világának segítő, előrevivő világába.

 A  tudatalatti hihetetlenül gazdag és ott nincs értékítélet. Minden: a rossz és a jó egymás mellett békében található. Talán hasonló a paradicsomi állapothoz, ahol a kecses, békés antilop, és ragadozó, gyilkos oroszlán egymás mellett élhetett úgy, hogy nem veszélyeztették egymás létezését. Mindenki azt hoz fel, amit érdemesnek talál a kollektív tudattalan ismeretlen, rejtett, gazdag mélységeiből. A gazdagságot a tíz alkotó személyiségének, sorsának különbözősége adja.

A mandala az egész világegyetem képét hordozza, de nem csak kozmogramm, hanem pszihokozmogramm is. Mi rólunk, emberekről is szól, őszintén, leplezetlenül tárja fel a létezés gyökereit, mélységeit.

Balatoniné Koppán Zsuzsa mandalái életének egyik legnagyobb kríziséről szólnak, arról a küzdelemről, hogy gyermeke lehessen, arról hogy az évekig tartó próbálkozások sorozata után szembe nézzen azzal, hogy nem lehet több gyermeke, arról, hogy miként építette fel újból önmagát, s arról, hogy mégis léteznek csodák, ugyanis a napokban adott életet egy gyönyörű, egészséges kislánynak. (részletesen)

 

Baukóné Burkus Ágnes mandalái az ébredésről szólnak, arról, hogy hogyan lehet kibújni régi bőrünkből, és újra kezdeni az életet életünk derekán, hogy miként találhatunk önmagunkra, a saját utunkra.

Csinger Éva mandalái az átlagosnál jóval nagyobb érzékenységről árulkodnak. Végtelen türelemmel, és szeretettel bontja ki a rá telepedő, fojtogató emlékek, traumák gyökereit, és elkötelezve keresi a tiszta létezés forrását.

 

Horváth Emese pillangói segítenek a mély, fájó érzések fölé emelkedni, felülről látni önmagunkat, a vágyak szorító bilincséből kiszabadulni, és szabadon rábízni magunkat a szellő lágy fuvallatára.
Katonáné Vörös Krisztina mandalái a felnőtté válás nehéz, rögös útjáról, kitartó elkötelezett útkereséséről szól. Arról az időszakról, amikor a belső világunk és a külső világunk között olyan nagy a különbség. Belül idealisták, kívül realisták vagyunk, s bátortalanul, vagy teljes erő bedobással indulunk neki a világ megváltása felé.

Kárász Ágnes mandalái nagyon erős, mély érzelmek, érzések sodró kiáradásáról, fájdalmas és boldog megéléséről szólnak. Érzelmei olyanok, mint a hullámvasút egyszer fent, és egyszer lent izgalmas száguldásai, csendes megtorpanásai. A nagy hullámok egészen a tó aljáig érnek, felkavarják. és felhozzák a mélyben rejlő titkokat. Belső szélviharai ellebbentik látását akadályozó, szemét borító fátylat. Mandalái ösztönösek, és a tudattalan mélyebb rétegeit érintik.
Mátainé Ivicsics Mónika mandalái által a benne rejtőző, alvó tehetséget, képességeket, kreativitást keresi, és hozza apránként a felszínre, hogy életét általuk ki- és beteljesíthesse.

Szamosvölgyi Erika mandalái a sötét mélybe lenyomott, letaszított erős fájdalmak felhozataláról, feldolgozásáról, átalakításáról, és a sikeres transzformáció utáni békés, lágyan átölelő, végtelen csendről szól.
Az én mandaláim a létezésem okait, gyökereit kutatják, a középpont kereséséről, a tudattalanban tett felfedező útjaimról szólnak.

Az éles, kemény formák, erős színek kivágják, kiégetik a fájó részt, míg a lágy, finom formák, tiszta, pasztellszínek megnyugtatják, és begyógyítják a lelki sebeket. A mandala által teljesebb, értelmesebb életet élhetünk, s ha elkötelezettek vagyunk, akkor talán megtapasztalhatjuk még ebben a létezésben az örökkévalónkat, a középpontunkat.

Kiss Gábor

„Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés:
Vállalod-e a végtelent vagy sem?

Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre, és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tudatosság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát mondjuk a tehetségem vagy a szépségem miatt.  
Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonságaihoz az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valakinek az ember, és ha nincs a birtokában, akkor elrontotta életét.” Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

Főoldal