BELSŐ VILÁGUNK MÁGIKUS KÉPEI

BELSŐ VILÁGUNK MÁGIKUS KÉPEI
Beavatás az intuíció, a kreativitás, a megváltozott tudatállapot világának segítő, előrevivő világába. A kiállítás résztvevői
		Baukóné Burkus Ágnes baukone.agi@freemail.hu
Békéscsabán születtem, jelenleg is ott élek férjemmel és három gyermekemmel. Már kiskorom óta szerettem rajzolni, festeni, alkotni. Szeretek minden technikát kipróbálni: üveg-, textil-, falfestés stb. A mandalafestéssel 2004 óta foglalkozom, de ez nemcsak egy hobbi ez sokkal több annál! Egy betegség, és egy mintákat tartalmazó könyv, ami a mandalák felé irányítottak. Kérdések fogalmazódtak meg bennem és a miértekre választ kerestem. A mandalafestésen keresztül a gyógyuláshoz vezető utat találtam meg, és önmagamat is jobban megismertem. A mandalák csodálatosak: színeik és formáik által életre kelnek érzéseink, vágyaink, félelmeink. A tudattalanból felhozott képek, szimbólumok, és ezek tudatosítása kapukat nyitottak egy olyan dimenzió felé, amelyet még addig nem ismertem. „A kép így a szépség okozta örömön túl meditációs objektumként is szolgálhat: hiszen egyszerre tárgy és szellemi megnyilvánulás, egyszerre észlelhető hétköznapi tudatunk és legbelső lényünk számára. Így állandó párbeszéd csatornája lesz a létezés dimenziói között.” Képi világomra, emberábrázolásaimra nagy hatással van Boris Vallejo fantasy festő. Tinikorom óta irigykedve nézem képeit és magamban is feltettem a kérdést: honnan az ihlet, hogy találja ki ezeket az alakokat, szörnyeket, színeket, tájakat? Vallejo egyszerű választ adott erre tanítványainak: ”Egyszerűen belülről fakadnak a képeim.” És milyen igaza van, mindenkinek vannak „belső képei”, az utat magunknak kell megtalálni hozzájuk. Belső képeimet én a mandalákon keresztül közvetítem a világ felé.
		Bogár Amálka b.amalka@freemail.hu
1964-ben születtem Budapesten. Mindig szerettem rajzolni, festeni. A bennem szunnyadó tehetséget Kedves Tanárnőm Major Katalin fedezte föl, aki sokféle technikát tanított meg és ezzel is segítette későbbi utam kibontakozását. A jelmondata az volt, „Ne csak nézz, hanem láss is!” Ezt igazából csak később értettem meg. Érdekes élmény volt a Hódmezővásárhelyi képzőművészeti tábor, ahol először festettem a természetben. A szabad ég alatt más az alkotás, mint egy műteremben. A madarak csivitelése és a simogató napsugár a virágok illata, mind-mind segíti a festő munkáját. Porcelánfestést tanultam. Egy ideig kerámiafestőként dolgoztam, majd csempéket festettem uszodákba és fürdőszobákba. Ványi Balázs festőművésztől tanultam meg az olajfestés technikáját, az apró finom mozdulatokat, ecsetkezelést. Az olajfestékek csodálatos színvilága határtalan lehetőségeket adott számomra. Sok virág és gyümölcs csendélet született így meg. Festettem portré és tájképeket. Egy csodálatos véletlen folytán, megismertem Kiss Gábort és általa a mandala képek titokzatos világát. Elkezdtem mandalákat festeni, és minél többet készítettem annál jobban belemerültem, saját lelkem világába. Kezdtem magam megismerni más megközelítésből, mint ahogy idáig. A mandaláim festése közben egyfajta meditatív állapotba kerültem, ami kiegyensúlyozó, gyógyító hatással volt rám. Segített fizikai, lelki és szellemi szinten egységbe kerülnöm magammal. Egészségesebb és magabiztosabb lettem. Köszönöm Tanáromnak és egyben Barátomnak, hogy megismerhettem általa a művészetterápiának ezt a formáját.
		Boros Betty borosbetty@gmail.com www.almamag.hu 06-70-338-9597
Az ősi mandalák kódfejtője 2004 karácsonyára készülődve egy belső hang folyamatosan festékvásárlásra ösztönzött. Az üzletbe betérve elsőként az üvegfesték akadt a kezembe. Mit kezdjek én ezzel? A válasz ismét bensőmből érkezett: Fess mandalákat! Az a karácsony indított útnak. Első mandaláim cd borítókra és írásvetítő fóliákra kerültek. Majd több száz ősi forma került kezembe, sok-sok éjszakai órán át tartó belső utazás, amit a gyertyafény, illatok, zenék tovább tápláltak. És az élmények csak jöttek, jöttek. Megtapasztaltam, amit később Szepes Máriától, Hamvas Bélától, Szász Ilmától, Dahlketól, Jungtól, Müller Pétertől, Vollmartól olvastam … , azaz, a meditatív mandalafestő gyakorlatok mellett rövidesen rám talált az elmélet is. Legnagyobb segítségemre azonban - amelyektől ma már egyre tisztábban hallom a belső hangot -, a transzlégzés és a komini elméletek vannak. A közelmúltban kezdtem buddhista mandalafestéssel is ismerkedni Hummel Rozália és Kiss Gábor iránymutatásait követve. Életem igazi áttörését az üvegre festett térmandaláim hozták. Ezeket festve úgy éreztem, hazaérkeztem, új hazára találtam. Olyan forma- és színvilágra leltem, melyet őseink a világ minden táján örökül hagytak, s tudták, lesz idő, amikor ezek újra életre kelnek. Ebből a kincsestárból merítek azóta is, hogy magamon átszűrve adhassam át a mandalák rejtjeles üzenetét a ma élők számára. A legelementárisabb erőt a mandalák középpontja sugározza. Szepes Mária szerint ez „a szunnyadó erők áttörésének kapuja”, Hamvas „az Isten rejtekének” nevezi. Egyetértek velük. A mandalák olyan titokzatos szellemi erőközpontok, melyekből mindannyian meríthetünk. Kívánom, hogy minden ember találjon rá saját mandalájára, hallja meg annak üzenetét, hagyja, hogy ez az üzenet magával ragadja, felébressze szunnyadó erőit, megmutassa az Isten rejtekét.
		Brányi Csilla bcszs@freemail.hu
Az alkotás, a művészet számomra egy olyan híd, ami világokat köt össze. Az én hidam többféle irányban működik. Először is összeköti az ember belső világát a külvilággal, segít megjeleníteni, felszínre hozni a belső képeinket. Segítségével nemcsak másoknak mutathatjuk meg, ami bennünk van, hanem saját magunkhoz is közelebb kerülhetünk általa. Az alkotás révén pedig olyan tudatállapotba kerülhetünk, amely összekapcsol a Létezés teljességével, örömével, ilyenkor transzcendens élményekkel lehetünk gazdagabbak. A híd ilyenkor felfelé vezet. És még további fontos szerepe a művészetnek az, hogy kapcsolatot teremt az egyik ember világa és a másiké között. Segítségével ráérezhetünk a másik emberre, elfogadóbbak lehetünk vele szemben. Számomra a művészet egy olyan híd, ami közelebb hozza a világokat, a kintit a benttel, a fentit a lenttel, magamat velem és magamat másokkal. A mandala pedig még ezen felül a maga kör alakú formájával az Egységhez, teljességhez vezet közelebb, és alkotása közben a középponthoz való igazodás is meghatározó. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ezzel a csodálatos eszközzel megajándékozott engem, és hogy általa megismerhettem a Barátaimat, Alkotótársaimat is.
		Csinger Éva eevvaa9@freemail.hu
Onarckep.hu Van szemed két, Úgy hívják: kék. Van szemed: zöld, Ég és a föld.	Arcod bohóc forma, Kettő a szád rajta. Nevetsz, mikor látnak, Sírsz, ha nem találnak.	Ha ablakod nyitva, A csillag ül rajta. Ha ablakod zárva, Föld alatt van álma.	Köteleden táncolsz, Ha lezuhansz, játszol, A világ kitakar, Testedbe belemar.	Fogod az ecsetet, Ruhádat leveted, Színek és vonalak Rendezik sorsodat.	Ha csillagokon ülsz, A széllel hegedülsz. Ha térdre kényszerülsz, Könny-eden kiürülsz.
		Horváth Emese horemcsi@gmail.com http://uvegmandala.hu/

		Deme Gabriella gabriella.deme@accenture.com
Szeretem a csendet. Szeretem a csend tiszta képeit. Szeretem, hogy a csendben annyira egyértelmű minden válasz. Szeretem, hogy távol tud tartani a zajtól, ami körülvesz. A világ zajától, de az én belső „zajomtól” is. Az állandó pörgés lelassul, zavaró gondolatok nem zavarnak. Hiába elcsépelt, igaz: bársonyos és körülölel. Azt mondják a csend a lélek hangja. Akkor én szeretek beszélgetni a lelkemmel. Budapesten születtem és nőttem fel, egyedüli gyermekként. Aktív, minden lében kanál gyerek voltam, az utazás, más tájak, emberek, kultúrák megismerése kezdetektől mágnesként vonz. Közgazdászként végeztem, tíz éve egy multinacionális vállalatnál dolgozom üzleti és informatikai tanácsadóként. Több évet töltöttem külföldön, Európa számos nagy városában dolgoztam és éltem. Jelenleg két 9 hónapos iker lányaimmal vagyok otthon. Munkával töltött napjaim zajosak, pörögnek, hajszolnak előre, teljesítmény, határidő, felelősség, változás, ezek a kulcsszavak. Többet és egyre többet kívánnak meg belőlem. Jár vele elismerés, elégedettség és siker is, férjem és családom kiegyensúlyozott hátteret adnak álmaim megvalósításához, ehhez férjemmel közösen meg tudtuk teremteni a megfelelő környezetet és én élvezem az életem. A rohanást, a folyamatos változást, az újat. De néha hiányzik a csend. Hogy tudjam, jó irányba megyek. A mai napig hatalmas áldásként élem meg, hogy egyszerre két gyermekünk született! Bevallom, arra számítottam nagyon nehéz lesz, de ők angyal-szárnyakkal érkeztek. Esznek, alszanak, játszanak, mosolyognak, gügyögnek, napról napra többet tudnak és adnak az őket körülvevő felnőtteknek. Kipihent vagyok, vidám, napjaim kifelé mozgalmasak, befelé nyugodtak. Sőt, kitágult a világ és itt az alkalom, hogy újra a csendhez forduljak – merre van az én utam tovább? Kiss Gábor ismertetett meg a mandalák csodálatos világával. Az alkotás során megtalálom azt a csendet, amely segít kitisztítani a gondolataimat, ami erőt ad a folytatáshoz. Amin keresztül megismerem magamat, ami felszabadít bennem még több álmot és hozzájuk még több energiát. A festés mellett a digitális világ új lehetőséget adott számomra még több szín, kép, gondolat, érzés elővarázsolására. A mandalák a lélek képei – az én lelkem kutatja a középpontját, válaszokat keres vagy magát az útkeresést próbálja értelmezni. Ki vagyok Én?
		Dobi Terézia

		Gerényi Szilvia szilvia@elektromedia.hu
"Az igazi élmény az ember számára elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos, önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról." Márai Ezt az élményt kerestem akkor is, amikor elkezdtem mandalákat festeni. "Szükségünk van arra, hogy valóban lelkesedni tudjunk, a lelkesedés fog mindent megtenni, ekkor lesz a szavaknak értelmük: a lelkesedés magában hordja az Istent. ... Anélkül, hogy lángok léteznének, nem lehet az impulzusokat megvalósítani. De, hogy átlelkesedve éljünk és dolgozzunk, ahhoz az szükséges, hogy mi magunk lánggá váljunk. Csak a lángot nem emészti el a láng." /Rudolf Steiner/
		H. Horváth Judit hahojudit@freemail.hu
Mintha ébredeznék, úgy érzem magam. Mintha gyermek volnék, úgy fedezem fel magam körül a világot. Mintha eddig nem is a Földön éltem volna... Korábban a rajzolás és festegetési késztetésem családi körben maradt. Gyermekeim nagy örömére minden rajzolási igényt kielégítettem az imádkozó sáskától a hercegnőkig... Néhány kép felkerült a falra. A fürdőszoba fala megtelt virágokkal és méhecskékkel, felhőkkel és a Nap a középpontban volt. Már akkor is festettem mandalát, csak akkor még egyszerűen „egy virágnak” vagy „pipacsnak” neveztem... Ezek után ébredtem rá, hogy élvezem a játékot, a színek és formák játékát és eddig mennyire hiányzott az életemből. Önfeledt érzés maszatolni a festékkel, a színkavalkáddal valami újat teremteni és külön öröm, mikor látom, hogy az apró kezek is segédkeznek, elmerülnek benne. Megtapasztaltam az időtlenség érzését, amikor az ember nem rohan és kikapcsolódhat a mindennapok viharából. Előfordult, hogy reggel elkezdtem egy rajzot és 8 óra elteltével még nem éreztem hogy éhes vagyok vagy fáradt, csak a végeredmény lebegett a szemem előtt. Mostanában fedezem fel a természetet. Hatalmas erővel vonz az ég, a föld, a víz, a növények, az élőlények és a színek. S még csak most kezdem látni őket.
		Katona Krisztina katona.krisztina@vipmail.hu
Lelkem rózsa kertje A Tündérkert szebbnél szebb virágai között van egy, amelynek erejét éjszaka láthatod meg: az Éjjel Nyíló Rózsa. Ha odamész hozzá, megérinted a szirmait és beszélsz hozzá, elmondja neked az éjszaka titkait, amit csak ő lát, de amikor mesél, te is látni fogod. Elmondja, hogy az éjszaka fényesebb, mint a nappal, fényei puhábbak, kedvesebbek és illatosabbak, mint a nappal fényei. Az éjszaka fényei színesek és hangjuk is van: lágyabb, édesebb minden evilági melódiánál, mert a nyugovóra tért világ csendje szüli őket. Aki a csendet hallgatja, az éj dalait hallja. Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai. Amikor hallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenét hallgatsz, a legszebbet a világon. Amikor beszél hozzád, szíved örömmel telik meg, mert ez a te igazi világod, ebben vagy otthon, ehhez simul tested-lelked. Dédelget, elringat ez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra, ami túl van a testen, túl az anyagon, túl a földön, túl a csillagokon. Az Éjjel Nyíló Rózsa elvezet a Teremtőhöz. Ha odamész hozzá és megérinted a szirmait, mindez a tied lehet, mert a Rózsa azért él, hogy te is éljél, azért virágzik, hogy te is virágba borulj, azért nyújtja feléd titokzatos-szép szirmait, hogy szolgáljon, hogy elvigyen, messzire, túl mindenen. Menj hát hozzá minden nap, amikor már csak a csillagok világítanak. Menj, mert vár rád. Amikor nappal van és erős fények törnek a lelkedre, úgy tűnik, a Rózsa álomba merült. Pedig nem így van: a nappal neki a felkészülés ideje, mint neked is lesz, ha megtapasztalod az erejét és szépségét, s azután minden éjjel elmész hozzá. Akkor a te nappalaid is a felkészülés órái lesznek, habár a világ szemében a mindennapi dolgodat végzed. De belül: felkészülés az éji Találkozásra Vele, Aki Elvisz, Vele, Aki Megszabadít. A nappal óráiban erőt gyűjtötök mindketten, s éjjel, amikor megérinted, erőtök összeadódik és legyőz minden akadályt. S minden ilyen találkozás után még erősebbek, még szebbek lesztek, még jobban várjátok a következő éjszakát. Majd lassan a nappalok álomképpé szelídülnek, könnyű lebegéssé válnak, s akik találkoznak veled, csodálkozva tapasztalják, hogy milyen szép vagy és nem értik, miért ragyog az arcod. Ha elmondod nekik, hogy azért, mert minden éjjel elmész az Éjjel Nyíló Rózsához, megérinted a szirmait, beszélgettek és elmentek a világokon túlra, udvariasan bólogatnak és elfoglaltságukra hivatkozva gyorsan továbbállnak. De te mész tovább az utadon; napvilágnál: ahova kell, éjjel: ahova vágysz, hozzá, a teljeshez, az erőshöz, a szabadítóhoz, a kedveshez. A vágyaidhoz. S akkor már nem fogsz annyit sírni, mint régen, mert találtál valakit. Nem fog olyan gyakran fájni a szíved, mint régen, mert valaki meghallgat. Nem érzed annyira rabnak magad, mert messze szállhatsz. És nem fogsz annyira félni attól, ami az élet után jön, mert a Rózsa megmutatja azt neked. Megmutatja az igazi Életet, ahol ott lesz ő is és még sokan, akiket szerettél, akik után vágytál, akiket nem érinthettél, akiket nem szólíthattál. Ott lesz mindenki, aki kedves neked, s ott egyek lesztek. Az Éjjel Nyíló Rózsa, pedig illatával betölti a lelkedet és puha szirmaival örök simogatásba ringatja fáradt arcodat. Vele minden perc álom lesz és a perceknek nem lesz vége, mert a Rózsa közelében az idő megszűnik, az anyag feloldódik az éjszaka fényeiben, s már semminek sem lesz jelentősége, csak a vele együtt létezésnek. Nem lesz kívánság, nem lesz hiány, nem lesz szükség, mert a Rózsa mindent odaad, amire szükséged van, hiszen ő minden. S ami itt kínos erőfeszítés volt, ott könnyű tánc lesz, ami rekedt sóhaj, ott tündér-ének, ami itt olthatatlan tűz volt, ott eggyéválás lesz. Ott nem kell kérdezned százszor, ezerszer, végtelenszer: "Hol vagy?", mert ott lesz, akit egy életen át hívtál, akire egy életen át vártál. Ott lesz, megfogja kezed, rád mosolyog, és azt mondja: "Itt vagyok! Örökre! Menjünk a mi otthonunkba, ültessünk rózsát a kertünkbe, olyat, amelyik éjszaka virágzik. S ha szárba szökken, bimbói virággá pattannak, látogassuk meg, érintsük meg a bűvös szirmokat és beszélgessünk vele, mert mi az ő gyermekei vagyunk! Menjünk, mert vár az otthon és vár a kert, ahol minden éjjel kibontja szirmait az Éjjel Nyíló Rózsa."
		Klapil Monika mklapil@yahoo.co.uk
A mandalák készítése akkor válik egyfajta meditációvá, amikor önmagunk, -belső lényünk- megismerésével megnyitja előttünk a transzcendentális világ kapuját.” Számomra a mandalák festése az üvegfestéssel ötvözve jelenti azt a fajta relaxációt, amelyben egyszerre találtam meg az üvegfestés technikájának korlátozottságában rejlő művészi kihívást és a kikapcsolódás egységét. Amikor belefogok egy újabb mandala elkészítésébe, megszűnik a külvilág – létrejön egy „Csend-csepp”. Ez a burok, ami ilyenkor körbevesz, kiszűri a zajokat, a zavaró körülményeket, ugyanakkor felerősíti a Belső Hangokat. Mint amikor víz alá merülünk... másképp érzékeljük a színeket, a hangokat, az egész világot és benne magunkat. Felerősödnek az érzelmek, felszínre törnek az emlékek, a vágyak, fájdalmak, érzések. Az üveg, mint a víz, visszatükrözi ezeket, és a gondolatok – színek és formák útján - a mandalában manifesztálódnak. A „Csend-csepp-meditáció” - ellazít, felold, simogat, feltár és előrevisz... Mindenkinek szeretettel ajánlom.
		Kiss Gábor kissgg@freemail.hu
"A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer." Hamvas Béla
		Főoldal