Foglalkozások a sikeres fejlődés szellemében

Olyanok vagyunk mint a kis gyermekek, mikor kint játszanak a játszótéren vagy a grundon. Kint játszva néha előfordul, hogy összetűzésbe kerülnek egymással, vagy kis baleset éri őket, ilyenkor a gyermek vágyakozva gondol a szerető, védelmező szülők közelségére, de mikor a szülők szólnak neki, hogy a játéknak vége, s haza kell mennie, a válasz általában csak annyi, hogy -Még nem játszottam ki magam!
Így vagyunk mi felnőttek is az életben. Amíg minden jól megy, addig játszunk, s ha hívnak, hogy gyere és foglalkozz egy kicsit önmagaddal, spirituális dimenzióiddal, az igazi otthonoddal, a válaszunk általában csak annyi, hogy -Még nem játszottam ki magam! És visszatérünk a szürke hétköznapokhoz és a játszmáinkhoz. De ha nagyobb baj ér bennünket, akkor rögtön a spirituális dimenziók felé fordulunk, mert a materiális világunkban nem kapunk kielégítő választ és vigasztalást a történtekre. Ahhoz, hogy minden nap időben hazaérjünk, meg kell tanulnunk, hogyan lehet nap, mint nap kiszállnunk a játékunkból és hazamenni, ahol tanulás és további nevelés vár ránk.

A foglalkozások megtartása hetente 1 alkalommal lenne az optimális. Azért lenne jó ez a beosztás, mert a spirituális fejlődéshez, a belső átalakuláshoz, a hosszú idő alatt kialakult merev struktúra lebontásához és újbóli felépítéséhez folyamatos információkra, gyakorlatokra, tapasztalatokra és a csoport megtartó erejére van szükség. A tanítványnak van ideje, hogy feldolgozza a tanultakat, a tapasztaltakat, és kipróbálhassa saját életében is. Így megfelelő ütemben, folyamatosan, biztonságosan és hatékonyan fejlődhet. A hétvégi tanfolyamokon a rengeteg információ, tapasztalat, és érzések az egót erőteljesen kimozdítja a megszokott kerékvágásból és az megsokszorozott erővel fog törekedni arra, hogy visszaállítsa a régi, jól bevált, és ismert rendet, stratégiát. Így az emberek nagy része nem tudja hasznosítani mindennapjaiban a tanultakat, nem tudja integrálni személyiségében az új nézőpontokat, probléma megoldásokat, stratégiákat. Sőt egy ilyen hétvége után, könnyen "elszállhat" az ember, ami abban jelentkezik, hogy otthon és munkahelyén nem hajlandó feladataival, és a felmerülő problémákkal foglalkozni. Természetesen a megszokott környezete gyorsan visszatéríti a régi kerékvágásba. Hányan megélték már a csodálatos hétvége után a kőkemény valóságot. Ezt a "visszacsapást" -ahogy a szakirodalom említi- a nagy vallások jól ismerik. Ahhoz, hogy tartós, és folyamatos (ne legyenek kisebb, nagyobb megszakítások benne) legyen a spirituális fejlődés, 3 feltételnek kell teljesülnie:

 

 

Kereszténység

Buddhizmus

1.  Tanító Pap (Isten képviselője) Láma (Buddha képviselője)
2. Tanítások, gyakorlatok Biblia, imádkozás Dharma (Buddha írásai, meditáció)
3. Csoport Gyülekezet Szangha

Ezek elengedhetetlenek a sikeres fejlődéshez. Mit nevezhetünk sikeres fejlődésnek?

„Nyilván nem tekinthetjük a kábítószert fogyasztó, beteg ember különleges szellemi élményeit egészségesnek és a fanatikus megszállottét sem. De mi alapján tehetünk különbséget, hogyan vizsgálhatjuk a szellemi jelenség, élmény egészséges vagy beteg voltát? Úgy tapasztaltam, itt is a holisztikus, teljes ember koncepció az, ami eligazít. Amennyiben a szelleminek vagy transzperszonálisnak nevezett élmény az egyén teljes életét, testi-lelki-szellemi fejlődését, azaz teljes individuális emberi valóját érintő, integrált esemény, úgy az egészséges a szó teljes értelmében.” Dr. Süle Ferenc

A folyamatos találkozások, az állandó kontroll, a csoport védelme, és megtartó ereje pedig biztosítja a megfelelő körülményeket, hogy biztonságban legyenek a tanítványok, és így a fejlődésük nem törik meg, nem siklik ki különböző vakvágányokra.

„Már a régi görögök tudták, hogy az alvilágba való leszállás életveszélyes dolog, onnan rendszerint nincs visszatérés. Az elmebetegségek tanúsítják a tudatos én veszélyeztetettségét. A halottidézést, szellemidézést a vallások általában tiltják veszélyes, ártalmas voltuk miatt.
A vallási kultúrák jelentős része a lélektani hatás szempontjából arra szolgál, hogy az ember tudatos énjét, egóját morális fejlesztéssel előkészítse, megerősítse a szellemivel való találkozás élményére, hogy az előrevivő, gazdagító legyen számára és ne destruktív. A nagy potenciájú tudattalan energiák könnyen az én felfújódásához vezethetnek (megalomán, grandiózus egó), amit az alázatosság, az önfegyelmező gyakorlatok, a szegénység, böjtölés, stb. tarthatnak egyensúlyban lélektani szempontból. Hasonlattal élve gátak és zsilipek építése egy folyón a szabályozás, a hasznosítás eszközét jelentik. Ezek nélkül gátszakadás, árvíz, romboló hatású folyamatok alakulhatnak ki.” Dr. Süle Ferenc

Az egész világ úgy működik, hogy akik megtanultak valamit, azt tovább adják azoknak akik szeretnék azt megismerni. Az előttünk járók folyamatosan segítenek bennünket. Nem csak tanítanak bennünket, hanem lehetőségeket adnak arra, hogy bebizonyítsuk, hogy érettek vagyunk már bizonyos szintű feladatok önálló megoldására. Ha a világ rendjébe szeretnénk illeszkedni és nem ellene, akkor el kell fogadjuk a segítséget, és mikor megértünk rá, tovább kell adjuk.

Vissza  Főoldal