<<<

 2004 - december  

>>>

 

A két Én

A mandala elemzése:
Ezt a mandalát Emese festette üvegfestékkel egy üveglapra, a lenyugvó nap sugarai világítják meg, és a felhős égbolt adja a hátteret ehhez a nem minden napi alkotáshoz.
Emese elmondása szerint 20. életéve után elsodorta az élet, úgy érezte nincs beleszólása életének alakulásába. Családalapítás, gyermekszülés, közben tanulni, dolgozni. Elmúlt 16 év, és kívülről nézve nem lehet panasza, hiszen csinos, fiatalos, mindene megvan a gondtalan élethez, és munkájában is komoly sikereket ért el.
Most a középkor felé egyedül él lányával, s egyre inkább kételkedik, hogy eddigi életéhez, s választott pénzügyi szakmájához sok köze lenne.
A mandala tanfolyamon kiderült, hogy Ő egy igazi művészlélek, amely eddig megadóan, tehetetlenül pihent lelkének mélyén. Ezen felismerés után könnyű volt megérteni „félresiklott” életének eseményeit, okait.
Mandalájában ragyogóan fel lehet ismerni két Én-jét. Az egyik a tölcsér, amely szerint élte eddig az életét. Ez a valóságos, mindenki által megtapasztalható Én-je, hiszen ez kapcsolódik egy vékony szálon keresztül belső magjához. Ebből a vékony szálból látni, hogy mennyire nem vette igénybe eddig központjának támogatását. A második, ébredező Én-je spirálba feltekeredve lebeg, az ismert Én-jének a lábainál elnyomva, a mélybe taszítva. A jelenlegi Énje az elnyomott Én-je fölé emelkedik, s nem engedi megnyilvánulni, míg elnyomott Én-je alul, a tudatalattiban harcol létjogosultságáért, és elszorítja fölémagasodó Én-jének kapcsolatát a középponttal. Ez a harc bizony rányomja bélyegét Emese mindennapjaira. S a függőleges tengelyen, a csenevész tölcséreken, és a rajta lévő pici „koronán” láthatjuk, hogy ez a belső harc nem vezet előre, a lelki és spirituális dimenziók nem fejlődhetnek a tudatalatti, és a belső központunk támogató ereje nélkül.
A spirálok 5 körből épülnek fel. Az öt a természetes teljesség száma, mint ahogy öt ujjunk van a kezünkön, lábunkon, és ahogy állunk az is ötöst jeleníti meg, a két láb, két kéz, és a fej által. Ez a most ébredező spirális a teljességet szimbolizálja, egy teljesebb, és boldogabb életet rejt magában.
A mandalában kívül és belül is a hatos szám az uralkodik. A hatos a kreativitás, a tökéletesség, a lelki egyensúly száma. Jung szerint „ a hatos szám teremtést, és evolúciót jelent, mivel a kettő és a három coniunctiója (páros és páratlan = női és férfi)”. Tehát ez a mandala a számok alapján is egy új Én, egy új élet mágikus megteremtését jelképezi.
A két Én felismerése óriási energia felszabadulással, és boldogsággal párosult. Kitárult az élet Emese előtt, bepillanthatott az értelmes, szabad, örömteli, kreatív élet lehetőségébe. Ezt mutatja mandalája is, amely dinamikus, tele van erővel, nyitott, szabad, és a legfontosabb – félelemnélküli. Emese teljesen kivirult, alig bírt magával, tele volt pozitív, kreatív ötletekkel, célokkal, fantáziával.
Nem sokkal később megfestette ennek a mandalának a folytatását is.

 

Ami szépen mutatja, hogy Emese élete jó irányba fordult. A napraforgóban megjelenő napraforgók a teljes azonosulást jelentik a kialakuló új Énnel, amely végre a fény felé fordul. A negatív irányban forgó napraforgók, és a kicsapódó „kukacok” a szűz, fehér, kitöltetlen térbe, az új Én kitöltésének, felépítésének erőteljes kezdetét jelölik.
A középre festett szem mintha azt sugallná, hogy most már rajta lesz a szemem (nem a külső vak szem, hanem a belső bölcsesség szeme), és nem lehet többet tévútra vezetni.
Természetesen az új, erős Én kidolgozásához sok idő, türelem, tanulás, gyakorlás, elkötelezettség kell, de ez már a saját útja, amely tele van boldogsággal, örömmel, kihívással, küzdelemmel, és ez az út már előre visz.
Ne gondoljuk, hogy minden olyan egyszerű lesz. A régi személyiség (Egó ) mindent el fog követni, hogy visszaállítsa a régi, ismert állapotot az új, izgalmas, de ismeretlen ellenében. Mindkét mandalánál a sötétebb narancssárga az uralkodó szín, ami itt egy elfojtott tüzet jelképez, begyulladt testrészeknél lehet ilyen tűzzel találkozni, ez magyarázza Emese fokozott érzékenységét, és türelmetlenségét. Ennek a 16 év által okozott sebnek először be kell gyógyulnia. Tehát a harc folytatódik tovább, de most már nyíltan, és tudatosan a fényben, s nem az
ismeretlen sötét mélységben.

Összegezve a mandalákat,
Emese igazi művészlélek, művésznek született, szabadságra
született, nagy szerelmekre, mindent elsodró őszinte érzelmekre, és alkotásra. Élete derekán nem akármire vállalkozik, egy teljesen új élet megteremtésére. Ehhez kívánok Neki jó egészséget, erőt és kitartást.

Kiss Gábor
 

Ha  szeretnél hozzászólni, elmondani saját tapasztalataidat, a Hónap mandala fórumban szívesen várunk.
Mandala fórum >>>

Karácsonyi mellékletünk >>>
 

 
 © 2004 mandala.lap.hu - Web by Flornatura