<<<	2004 - karácsony
"Legyetek olyanok, mint a gyermek" (Mt 18, 3)

A karácsony mindenki számára egy kihívás, s egyben egy nagy lehetőség is.
Az ajándékvásárlás, nagytakarítás, nagybevásárlás, főzés, sütés, s annak a tudata, hogy találkozunk a nagyobb családdal bizony rengeteg plusz feladatot jelent a hétköznapok gondjai mellé. Már sokszor így is alig jut idő bármire, most itt van egy csokorra való plusz teendő. Vajon meg tudunk felelni mindezeknek? Vajon tudunk-e majd örülni, és mosolyogni ennyi munka után, mikor fáradtan a karácsonyfa elé áll a család? Lesz-e energiánk arra, hogy a problémákat, a sértéseket, a tüskéket elfelejtsük, és őszinte figyelemmel, és szeretettel nézzünk a családunk tagjaira? Felfedezzük-e szüleinkben azokat az embereket, akiket gyerekkorunkban annyira szerettünk, tiszteltünk, és akikre olyannyira felnéztünk? Felfedezzük-e párunkban azt az embert, akibe szerelmes lettünk? Felfedezzük-e gyermekeinkben azt az örömet, amit születésükkor tapasztaltunk meg?
S mi van azokkal az emberekkel, akik egyedül, és magányosan ünneplik ezt a szép ünnepet? Ők szívesen felvállalnák ezt a nagy felkészülést, hogy egy kis szeretett közösségben ünnepelhessék a Karácsonyt?
Karácsonykor mindig Charles Dickens Karácsonyi ének klasszikus meséje jut az eszembe. Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat, és boldoggá tegyük környezetünket, hogy szeretetünk valóban megnyilvánuljon, hogy felismerjük az ünnepek igazi értelmét, rejtett üzenetét?

Kétségkívül a gyerekeké a főszerep ezen az ünnepen. Azt az érzést, szeretetet, és boldogságot, amit a gyerekek mutatnak meg nekünk, felnőtteknek, amikor a karácsonyfa elé lépnek, az, minden határon túl mutat. Az a véget nem érő mosoly, ragyogó szemek, kitágult pupillák, remegő orrcimpák, az a kedves türelmetlenség, izgalom, ahogy egyik lábukról a másikra állnak, ahogy kis ajándékaikat a kezükben tartják egy csoda. A szürke hétköznapok nyűgei, fáradtságai, csalódásai egy pillanat alatt eltűnnek, és minket is átjár a felhőtlen, a határtalan boldogság, amiben gyermekünk is teljesen feloldódott. Megszűnik az "én" és a "te", csak a "mi" marad ilyenkor, megszűnik a múlt és a jövő, és csak a jelen pillanat marad. Mindez azt mutatja, hogy visszatértünk az egységbe.
Minden problémánk, szenvedésünk abból ered, hogy az egység, a teljesség dimenziójából kiesünk. Az ünnepek feladata, hogy emlékeztessen, és visszavezessen bennünket az egységbe, az egészségbe, hogy ismét a határtalanhoz tudjunk kapcsolódni. Mindebben a gyermekek, mint katalizátorok nagyon sokat tudnak nekünk felnőtteknek segíteni. Érdemes a gyermekeinkre, és a gyermekekre jobban odafigyelnünk. A Hónap mandalái is, ezért most a gyerekeké.
Mi mindent tanulhatunk meg újra a gyerekeinktől? Mi mindent tapasztalhatunk meg a mandaláikból? Ezt próbálom a következőkben tömören szemléltetni.

Az emberi élet során soha nem megy végbe olyan nagy minőségi változás, mint az első három életévben. Nekünk felnőtteknek sem kellene félnünk a változástól.
A gyerekek még tudnak, és szeretnek játszani. Megfigyelések szerint, azok az emberek élnek érdekes, változatos, "teljes" életet, akik játékosságukat felnőttkorukra is meg tudták őrizni, "hogy képesek voltak problémáikhoz, feladataikhoz játékosan közeledni. Érdeklődéssel, vállalkozó bátorsággal teremtették meg és használták ki lehetőségeiket - ugyanakkor nem tette őket keserűvé a kudarc, sem diadalittasan törekvővé a siker, mert "mindez csak játék". Az életnek izgalmas, szép és eredményes játéka." (dr. Ranschburg Jenő)
A gyermek rácsodálkozik mindenre, még a legegyszerűbb dolgokra is, igazi élmény- és örömforrás lehet számunkra. A valóság és a képzelet együtt van jelen bennük. A rajzaikban nagyon jól tükröződik a spontenaitás, a szabadság, a kötetlenség, az indulati telítettség, a sűrítés, amelyeket a modernizmus (szürrealizmus) különféle irányzatai formabontással, és különböző, változatos ábrázolásmódokkal törekszenek elérni. Újra megtanulhatnánk tőlük, hogy szabadon, és őszintén vállaljuk, és megfelelő keretek között, de nyilvánítsuk ki az érzéseinket, érzelmeinket, amire például a művészi alkotás folyamata tökéletesen megfelel. Kifejezni, amit nem tudunk vagy nem is akarunk szavakba önteni, utat nyitni indulatainknak, érzelmeinknek, úgy, hogy ezt mindenki elfogadja. Ha élményeinket formába önthetjük, kirajzolhatjuk, kifesthetjük magunkból, könnyebben feldolgozhatjuk azokat, és gyorsan visszanyerhetjük egyensúlyunkat, és lelki békénket. S mindezt tehetjük gyermekeinkkel együtt is, hiszen ezek a közös együttlétek mindennél többet érnek. "Az anya jelenlétével létrejött emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettebbek a gyerekek." (Mérei - V. Binét)
A gyerekek nagyon érzékenyek, a felnőttek minden rezdülését képesek fogni, így nem érdemes nekik hazudni. Ha nem is bukunk le előttük, ők érzik, hogy valami nincs rendben, nem mondtunk igazat. Ezt a teljes odafigyelést nagyon jól tudnánk használni a hétköznapokban.
A gyermeki boldogság egyik meghatározó tulajdonsága a jelenlét, a gyerekek képesek még a jelenben, a most-ban lenni és létezni, kevésbé befolyásolja őket a múlt és a jövő, mint minket, felnőtteket. Erről szól a most hatalma, a Flow.
A gyerekeket 9 éves korukig az egocentrikusság (önközpontúság, énközpontúság) jellemzi. "Így nevezi Piaget mind a kezdetleges gyermeki szemléletnek, mind a kezdetleges gondolkodásnak azt a sajátosságát, hogy csak egy szempontja van, a sajátja: mások szempontjába nem tud belehelyezkedni, nem tud több nézőpontot egyeztetni. Az egocentrikus gondolkodás Piaget felfogásában irányított, értelmes, de nem a kommunikációra irányul. … az egocentrizmussal a szocializáció igen alacsony szintjét, az adualizmust, az én és a másik egybefolyását, s ennek bizonyos ideig még kimutatható maradványait jelölte." Mérei Ferenc
Talán a hatalmas fejlődés potenciált ez a központúság, a tudatalatti, és a középpont (Selbst) erőteljes hatása okozza.
"Az újszülöttek egyáltalán nem olyan tudatlanok, mint korábban feltételezték a gyermeklélektannal foglalkozók. A legújabb kutatások szerint minden kisbaba fejében ott rejtőzik egy igen alapos használati utasítás arról a világról, amelybe beleszületik. Élete első három éve azzal telik, hogy e forgatókönyv alapján felfedezi a környező világot."

http://www.babaszoba.hu/topics/articles?aid=280

A bevezető után térjünk a mandalákra.

Először az ötéves Gábor mandaláit nézzük. Mindkét mandalájában jól észrevehető a hármas tagoltság. Ami rögtön feltűnik, az a mandaláiban található szálak, amelyek a sugár irányban kifelé mutatnak, ez mutatja, hogy nagyon jó a kapcsolata a középpontjával. A vonalak erejéből ítélve energikus, mozgékony, nyugtalan természetű. A mandaláiból jól látható, hogy az ötévesekre jellemző dackorszakban van. Ilyenkor úgy tűnik kívülről nézve, hogy a gyerek függetlenedni akar a szülőktől, de valójában nem erről van szó, hanem csak önálló szeretne lenni. Nagyon is igényli a felnőttek szeretetét, a gondoskodását, a közelségét, és a dacreakciói nem a szembenállást jelentik, hanem az egocentrikusságból eredő "én vagyok, én csinálom" viselkedési mintát. Az engedelmességre való nevelés kiélezi ezt a helyzetet, és a gyerek én-érvényesítő szándékait elnyomják, s ezt a gyermek frusztrációként éli meg.

Az édesanyának készített mandalában a középső piros rész szimbolizálja ezt. A mandala közepe nyugodt, végtelen kék égboltot juttatja az eszünkbe a napocskával. Itt nyugalom van! Meg van az ősbizalom az édesanya felé. Az édesanya és fia közötti erős, mély kötödés enyhíti ezt a konfliktust, szeretetének elvesztésétől tartva elfogad bizonyos szabályokat, s így kevesebb akadályba ütközik. Vagyis itt jól látható, hogy a belső lázadó tűz hogyan transzformálódik át nyugodt zöld szeretetté.

Míg édesapjánál egészen mást látunk. Nem kell megijedni a sok tüskétől és feketétől, mert ezek az előbb említett dackorszak jelei. Amit itt jól lehet érzékelni, az, hogy édesapja többet megenged a fiának, mint az édesanya, vagyis édesapja nagyobb mozgásteret ad fiának az én-élmények gyakorlására. Ezt bizonyítja a sokkal kisebb a középső narancsszínű rész, és sokkal nagyobb a külső rész. A belső piros mag arra utal, hogy másként éli meg az apa férfias Yang tulajdonságát, mint az anya nőies Yin tulajdonságát. A külvilág felé álló tüskék még azt is jelképezhetik, hogy szeretné Gábor az apját teljesen kitulajdonítani magának. A 9 éves Julcsi mandalái a gyerekek már egy másik fejlődési szakaszáról árulkodik. Ebben a korban már az egocentrikusság helyett már megjelenik a külvilág, mint önmagukon kívülálló dolog megtapasztalása, ezzel egyidejűleg ugrásszerűen fejlődik a szabálymegértés, a mintakövetés, a feladattudat, és az alkalmazkodás képessége. Mindezt az iskola jelentősen felerősíti. Ez a gyermek érzelmi érettségét, fejlődő szociabilitását mutatja, az egyedülinek átélt és minden tevékenységét átható kötődését -a szüleihez fűző kapcsolatát- határok közé tudja szorítani. Igényei kisebbek lesznek, és megtanul uralkodni magán. Mindez már jól látszik Julcsi mandaláin. Előkerült a körző, és a vonalzó, ahogy a nagyok is csinálják. A mandalái rendezettek, szabályosak, minden a helyén van. Talán túlságosan is, ami azt jelentheti, hogy Julcsi nagyon is meg akar felelni a környezete elvárásainak. Az ilyen kislányok jó magaviseletűek, értelmesek, nagyon jól teljesítenek, de idegen helyen félénkek, görcsösek lesznek, és szokatlan feladatoknál, ismeretlen problémák esetén kevésbé találják fel magukat. Nem működik olyan jól a tudatalattival való kapcsolata, mint kistestvérénél. Ezt szokták is az iskola szemére vetni, hogy a kreatív gondolkodás, probléma megoldás jelentősen csökken az iskolakezdés után.

Az édesanyjának rajzolt mandala nagyon szépen mutatja, a sárga háromszögeken keresztül, hogy édesanyja a stabilitást, a kiszámíthatóságot, a megbízhatóságot, az értelmes magatartást, gondolkodást várja el tőle. Erre Julcsi kissé haragos zölddel válaszolt, és kevéssé megmutatva, a mélybe nyomja le lázadó, tüzes érzelmeit. Az üres (fehér terület) azt mutatja, hogy önbizalma sérülhet, a túl sok elvárás miatt üresnek érzi magát, hogy mennyi mindent nem tud még, és jelzi, hogy személyisége most van kibontakozóban.

Az édesapjának rajzolt mandalában már sokkal kiegyensúlyozottabbak az érzelmek, és vállalhatóak. A sárgaszínű tudatos, férfias viselkedés mellett megjelenhettek a kerek piros szívecskék, a szeretet kifejezéseként, és a női identitás vállalásaként. Ezekből a mandalákból is látható, hogy milyen nagy jelentőségű, ha két szülő (apa és anya) együtt neveli a gyerekeket, hiszen így sokkal nagyobb az esély arra, hogy egészségesebb felnőttek váljanak belőlük. Az ünnepek alatt kívánom, hogy töltsetek minél több időt a gyermekeitekkel, ismerjétek meg őket jobban, és tanuljatok tőlük :-) Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!