| <<< | 2005 - július |
>>> | |
A megújulás képessége bennünk
rejlik! | |
A mandala elemzése:
Az egyik kedves tanítványom,
aki 38 éves, 2 gyermekes családanya, festette nemrég ezeket a mandalákat,
amiket most keletkezésük sorrendjében próbálok meg elemezni.
Ez a három „megnyilvánulás” arról az ősi szervező erőről beszél, ami a
tudaton túli, lelki mátrixunkban létezik és feladata, hogy káosz esetén újra
megteremtse a rendet bennünk.
Az első két mandala olyan, mint egy kút. A mesékben, mikor baj van, gyakran
úgy jut le valaki a mélyebb, segítő tudatalatti rétegekbe, hogy beleugrik,
beleesik egy kútba, egy szakadékba vagy egy lyukba.
| |
|
Az első kút
közepe fekete, a sötét mélység szinte húzza le az embert, ez az ösztönös,
elkeseredett keresést tükrözi, mikor az ember a rendelkezésére álló probléma
megoldó eszközkészletével már képtelen az élethelyzetét megoldani.
A fájdalmas keresést jelzi a piros és fekete keveréke, ami ebben az esetben
égett barnákat eredményez. Az életenergia befelé áramlik, leválik az Énről
és visszatér a középpontba.
Aki fél a sötétségtől, az éjszakától, az elmúlástól, a haláltól, az soha nem
fogja lelkének gyógyító, segítő mélységeit tudatosan megtapasztalni. A
fekete képviseli az Énben az alvilágot, a sötét oldalt, a halált, a
pusztítót, a mélypontot, az árnyékunkat, de egyben a megtisztító átalakulás
lehetőségét is. Ez az a terület, amelyről leginkább nem akar ma tudomást
venni az ember. Ez Hádész birodalma, az alvilág, a halottak országa. Mára az
élőktől szinte teljesen elszigetelődött, kiszorítódott a tudatból,
földalattivá, a sötétség urává vált, az élet sötét aspektusait jeleníti meg
(megfoghatatlan félelmek, sötét érzések, veszteség, düh, féltékenység,
gyász, halál). De jó tudni, hogy minden halált az újjászületés követ, csak a
forma hal meg, és nem a lényeg.
„Az alkimisták az átalakulás kezdetének jeleként fogják fel a feketeséget.
Ez az alapvető változások időszaka, amikor láthatatlanul következnek be a
leglényegesebb fejlemények.
A fekete érzékeltetheti az energia kiapadhatatlan forrását, amelynek révén
elindulhat a folyamat.” Susanne F. Fincher: Mandalakészítés
Ez a mandala a tudatalattiba való leereszkedést szimbolizálja.
A teljes lapot kitöltő, lendületes, erőteljes, vastag, egymáshoz nem záródó
ecsethúzások arról árulkodnak, hogy a mandala alkotója energikus,
hajthatatlan, erős, szenvedélyes, mély érzelmekkel rendelkezik. A
mindennapok embere ritkán van tudatában tudattalanja problémáinak, melyek
tettei hátterében állnak. Ő csak azt tudja, érzi, hogy adott esetben
elszigetelődött vagy érzelmileg sebezhető – ha egyáltalán tudatosodik ez
benne. Az ilyen erőteljes érzelmek általában ösztönösek, tudattalanok, az
okuk ismeretlen, s ezért azok megmagyarázhatatlanok, megfoghatatlanok, nehéz
velük valamit is kezdeni. A mandala zárt, és befelé forduló, ez azt jelenti,
hogy mindezekből a belső harcokból a külvilág nem sokat vehet észre,
zárkózott, nehezen megnyíló személyiségről van szó, ha belső érzelmeiről
faggatják.
| |
|
A harmadik
mandala, a belső harcok, vívódások utáni béke szigete, az átalakulás, a
tudatosított megoldás, a belső harmónia szimbóluma: nyugalmat, tisztaságot,
derűt, szeretetet és békét sugároz.
Tibeti mandalákban a kék szín szimbolizálja azt a lelkiállapotot, melyben
túllépünk a szenvedés kavargásán, és csak a tudat tiszta, mozdulatlan
ragyogása marad. Az egyre világosabb kékben a megértés fokozatai láthatók.
Az energiák tökéletes egyesülése a teljesség négy aspektusában, a
rendezettséget, a teljességet, az egyensúlyt sugallják. A kör-kép szigorú
rendje, a középpont, ami felé minden viszonyul stabilizálja az energiákat.
Ez a tiszta tudatos állapot, amiben a tudatos énünk harmonizál a
tudattalannal, ez egy csodálatos kegyelmi állapot. Ezt bizonyítja az is,
hogy csak két koncentrikus körből áll a mandala, a megszokott 3 helyett.
Ez a mandala végtelenül egyszerű, és ősi jeleket használ, mint a kereszt, a
virág, a rombuszok lánca.
A kereszt: „A függőleges kapcsolat, összekötő út a szellemi világ és a föld
mindennapos valósága között. A függőleges és vízszintes pontos
összekapcsolódása miatt a kereszt a jelenségek szellemi (függőleges) és
anyagi (vízszintes) világának házasságát jelképezi. Jung a teljes emberen
belül feszülő ellentétek egyensúlyának szimbólumát látta benne.” Susanne F.
Fincher: Mandalakészítés
Az aranyszínű kereszt túl nyúlik a mandalán, ami azt sejteti velünk, hogy az
alkotó elfogadott egy önmagán kívül álló, nála hatalmasabb erőt, elfogadva
ez által a sorsát.
A virág a tavaszt jelképezi, az élet örök megújulását, ahogy életünk
folyamán többször megújulunk mi is. A nyíló virág ajándék, amivel a
szeretetünket fejezzük ki mások felé. A kis virág motívumok a stabilitást, a
szépséget, az életet, a kinyílást, a kitárulkozást, a belső szépség
kiáramlását, önmagunk megmutatását jelképezi. A virág is csak akkor
termékenyülhet meg, és teljesedhet ki élete teljesen, ha kinyílik, és
lehetősége lesz a megtermékenyülésre. Ahhoz, hogy az életünk is a virághoz
hasonlóan kiteljesedjen, szükségünk van erre a kitárulkozásra.
A középpontban lévő virág másolatai a kör széle felé, azt mutatják, hogy a
szükséges tudást sikerült felhozni, és alkalmazni, beépíteni az új,
gazdagabb személyiségébe az alkotónak, mert a virágok tengelyei is felveszik
a kereszt általi rendezettséget. A téglavörös színű szirmok a megnyugvást, a
belenyugvást éreztetik, mint ahogy a képlékeny agyagot szilárd téglaformába
égetik ki.
Az arany keresztben található rombuszok lánca az élet ritmusát, a szív
dobogását, a lélegzet ütemét, az aktivitás, és pihenés örökös egymásba való
átmenetét szimbolizálja. Az élet nem áll meg soha, bármi történik, az élet
megy tovább.
Összefoglalva, ebben a három mandalában az önmegismerésnek, az
önátalakításnak, a személyiség fejlődésének fájdalmas és felkavaró, örömteli
és megnyugvó folyamata zajlik.
A 3. mandala egyben biztató is, hogy a belső harcokat érdemes megvívni, az
utána megjelenő csendért, nyugalomért, bölcsességért.
Kedves Tanítványomnak ezúton is köszönöm ezt a három különleges mandalát, és
csak biztatni tudom továbbra is, hogy jó úton jár. | |