|
A mandala elemzése:
A hónap mandalájaként egy
friss élményemet szeretném megosztani most veletek. Az utóbbi hetekben
nagyon intenzíven foglalkoztam a mandalával, aminek meg is lett az
eredménye.
A mandala kiállításunkhoz fűződik ez a történet. Amint kész lettünk a
kiállítással, óriási izgalommal vettem tudomásul, hogy mennyi csodálatos
dolog gyűlt itt össze. Legalább két évre való ötlet kínálja magát. Valójában
sikerült a tudatalattit megidéznünk, mert igazi kincses bánya nyílt meg
számunkra benne. Ilyen kincs a fenti mandala is, amiről mesélni szeretnék.
Minden helységet mandalaként értelmeztünk, és annak megfelelően alakítottuk
is ki. Van egy középpontja, e körül található a tudatalatti, amiben a
látogatók szabadon járhatnak, és a falakon elhelyezett mandalák alkotják a
személyiség területét, és az erővonalak, és a sötétség köti össze e hármas
egységet. Ez nagyon jól működik a valóságban is. A látogatókat megfigyelve
azt vettem észre, hogy a középpontot mindenki óvatosan, figyelmesen
kikerüli, míg a szélén többször is hozzáértek, és belegabalyodtak a
„díszletbe”.
Az első kiállítói helységbe erőteljes hálózatos, összefonódó, gyökérszerű,
és három dimenziós installáció került, és egy gyönyörű, lágyan, légiesen és
sejtelmesen mozgó mandalát készítettünk középpontnak, amely összekötötte a
lent-et, a fent-tel (a földet az éggel). Ez a mandala úgy néz ki, hogy felül
is és alul is van egy mandala, és lógó textilcsíkok kötik össze őket. Az
alulra készített mandalát, amiben tükröket helyeztünk el, befedtük átlátszó
és áttetsző anyagokkal, mintegy elrejtve a kutakodó szemek elől, csak
sejtetve, hogy ott belül valami nemesebb található.
Így nézett ki mikor elkészült. | |
|
Gyönyörű érzések ébredtek
bennem, mikor a gyertya csodálatos lángja belülről melegen átsütve a
lebegő anyagokon, találkozott a zseblámpa hideg kék fényével, amely
kívülről világította meg a mandalát. Gyönyörű volt! Ott álltunk
percekig, és csak néztük ezt a szép jelenséget, és a szívünkben
feltámadó, átható melegre lettünk figyelmesek. Nem elégedtünk meg ezzel
a szépséggel, és további variációkat kerestünk. Egy ilyen ötlet volt,
hogy az egész mandalát körbe tesszük gyertyákkal. S ahogy hordtuk be a
gyertyákat, a testünk által keltett levegő mozgás az egyik lógó anyagot
belesodorta az égő gyertya lángjába, és az egész egy pillanat alatt
lángba borult. Itt minden esemény, gondolat és érzés felgyorsult,
pillanatok alatt annyi minden történt, az idő kitágult, hogy minden
beleférjen. Igazi megváltozott tudatállapot jött létre, amelyben e
világunk órája megáll.
Először elkezdtem fújni, és rázni az égő részt, ami el is aludt, de a
másik oldalon a mozgatás hatására a többi is belekerült a gyertyák
lángjába, és már nem volt menekvés, a láng ellenállhatatlanul, sercegve
falta a gézt, és a textilcsíkokat. A kezemre esett lehulló égő gézdarab
beleégett a bőrömbe, a hirtelen fellángoló tűz megolvasztotta a
pulóveremet, és jeges hideg félelem kúszott végig rajtam. Végig
gondoltam, hogy most tönkre teszem alkotótársaim munkáját, hogy
visszaéltem a galéria kezelőinek a bizalmával. Az egész kiállítás, s az
iskola is veszélybe került, hiszen az egész pince ki van bélelve
papírral, és textillel. Nem tudom, hogy hol van a poroltó. S régi képek
egész sorozata jött elő. Előjött, mikor gyerekkoromban, felgyújtottuk az
erdőben az egyik tisztást. 4-en voltunk, és abból hárman a félelemtől
átitatva rögtön elrohantunk, azzal a felkiáltással, hogy mi nem is
voltunk itt, így nem is tehetünk semmiről. Aztán a futás alatt magunkhoz
tértünk, visszarohantunk és sikerült a letolt nadrágokkal elcsapkodni a
lángokat. Egy másik kép is előjött, mikor láttam egy családi házat
szétégni. Olyan erős volt a tűz, hogy a tűzoltók már csak a többi házat
tudták megvédeni. Éreztem, hogy milyen érzés az, amikor az ember már nem
uralkodhat a tűz felett, és egy élet munkáját, és emlékeit veszíti el
tehetetlenül nézve. Eszembe jutott, hogy egész életemen végig kísért az
a félelem, hogy egyszer a figyelmetlenségem, vagy fáradtságom miatt
emberben vagy nagyobb értékben teszek menthetetlen kárt. Közben láttam,
ahogy ég a mandala, lelkiismeret furdalásom volt, hogy gyönyörködöm
benne, hogy tetszik, s irigylem a benne rejlő erőt. Felpillantva ott
csillogott Kriszta fénylő szemében a tűz, s láttam, ahogy ő is
megbűvölve nézi a tüzet. Aztán Ő hamarabb ébredt, és kifutott vízért, én
is mentem utána, szerencsénk volt, hogy pár lépésnyire ott voltak az
ásványvizes palackok, és visszatérve pillanatok alatt eloltottuk a
tüzet. A nagy füstben és két pislákoló gyertya fényénél megtörtént a
csoda. A tükrökről leégtek az anyagok, és rájuk ömlő vízben megtisztulva
olyan tiszta fény csillant meg bennük, ami egyenesen a szívemig hatolt.
A rosszérzéseket egy pillanat alatt felváltotta egy csodálatos öröm. Egy
csodálatosan csengő hang azt mondta ott belül, hogy az anyag
elpusztulása után felszabadul a lélek, ahogy felszabadult az eltemetett
fény is a tükrökben. Csendben ott álltunk percekig és próbáltuk
megemészteni a történteket, és visszaemlékezni azokra a képekre,
érzésekre, amiket akkor láttunk. Nehéz volt az első szót kimondani.
Aztán megbeszéltük, hogy ennyit ért, hogy előre megbeszéltük azt, hogy
nagyon fogunk vigyázni a gyertyákkal, s a poroltót is kerestük
szorgalmasan, hogy mindenre felkészüljünk a gyertyázás előtt (amit nem
találtunk, csak mikor már mentünk haza, a bejárat mellett egy eldugott
sarokban lapult meg). Ez az apró libbenés, ami az egyik csíkot a lángba
sodorta, ez a pici libbenés képes okozni súlyos baleseteket, károkat,
amire már nem tudunk felkészülni s kontrollálni. Ez a pici libbenés
választja el az életet a haláltól. El kell fogadnunk, hogy vannak a
személyiségünk felett magasabb erők. Ezek azok a pillanatok, amikor
személyiségünknek, akaratunknak már nincsen semmi hatalma. Ilyenkor
megtörténnek a dolgok. Bármennyire is fájjanak, célja van az életnek
ezzel. Nagyon fájt, hogy elvesztettem azt, amiben az előbb még annyira
gyönyörködtem, amivel még szándékaim voltak. De megértettem, hogy nem
volt véletlen, és sokkal fontosabbat kaptam cserébe.
Azon már nem is csodálkoztam, hogy az alsó és a felső mandala
középpontja épségben megmaradt, a tűz nem tett bennük kárt.
Senkitől nem kaptam egy rossz szót, és szemrehányást sem, mikor
elmondtam, hogy leégett a mandala, mintha már az égiek elrendezték volna
a dolgokat előre. | |