|
Ezt a mandalát Ágnes festette, aki harmincas évei közepén jár,
óvónőként dolgozik, és csendesen, visszahúzódva, egyedül éli az
életét.
A mandalát nézve a szellem és a test egyensúlya, illetve a belső
világunk és a külső megnyilvánulásaink közötti harmónia kérdése
merült fel bennem. A keleti hagyomány úgy tekint az emberre,
mint az ég és föld közötti kapocsra. Eszerint egy fentről
leereszkedő és fejünkhöz kapcsolódó aranyfonál köt minket az
éghez, és a lábunkból kiinduló mélyre hatoló gyökerek által
kapaszkodunk a földhöz. Az ember egy olyan láncszem, mely mind a
két világ tulajdonságait magában hordozza. A belső időtlen
lényünkkel, szellemünkkel a nem látható, transzcendens világgal
érintkezhetünk. Testünk pedig, ami az idő uralma alatt van, és a
földdel rokon, porból lett és azzá is válik majd. Fontos, hogy
felismerjük emberi létünk e kettősségét, és megtaláljuk a
számunkra megfelelő egyensúlyt a testi és szellemi dolgok terén.
Jó, ha az ember tudja, hogy mivel is azonosítja magát. Azt
mondja, hogy én a testem vagyok, és ha testem már nem lesz, én
sem leszek. Vagy pedig azt mondja, hogy én egy időtlen lény
vagyok, aki most ebben a testben lakik, és ha eljön az ideje,
egyszer majd levetem azt. Ha ezen utóbbiak közé tartozunk, és
olyan kérdésekkel foglalkozunk, hogy honnan jöttünk, hova
tartunk, és milyen feladatunk van a földön, akkor a szellemi
részünk igényeit elégítjük ki. Fontos az egyensúly
megtartásához, hogy mindeközben ne feledkezzünk meg énünk másik
lényeges részéről, a testi-érzéki lényünkről sem, aminek
éppolyan szüksége van a vele való törődésre, mint a szellemi
valónknak. Ahhoz, hogy kiteljesedett életet élhessünk, szükséges
megadni a testünknek és a lelkünknek is a nekik járó
figyelmességet és gondoskodást.
A mandalából egyértelműen látszik, hogy míg Ágnest a szellemi
dolgok nagyon érdeklik, és ezeket be is építi az életébe, ezek
szerint próbálja élni az életét, addig a földi életbe való
belegyökerezése nem megfelelő mértékű. Ez az aranyszínű formából
látható, ami átöleli az egész mandalát. A függőleges karok
képviselik a transzcendens világhoz való kapcsolódást, a
vízszintes karok pedig a földi síkot szimbolizálják. Míg a
függőleges karok épen, erőteljesen nyúlnak felfelé és lefelé,
addig a vízszintes karok vékonyak, és sokkal jelentéktelenebbnek
látszanak. Ez azt mutatja, hogy Ágnes valamilyen okból a földi
örömöket, a testi élvezeteket nem éli meg önmaguk teljességében.
Az egyensúly hiányára a mandalában más dolgok is felhívják a
figyelmet. Megállapítható, hogy a személyiség tudatos és
tudattalan tartományait jelző részek között is eltérés van. A
belső részen az élénk kék szín jelzi a gazdag és mély érzelmi
világot, amely viszont mire a személyiség külső részére ér,
elhalványul, kivilágosodik, ami az érzelmek
visszafojtottságáról, fel nem vállalásáról tanúskodik. Így van
ez az életörömet, a testi élvezeteket jelző piros színnel is,
ami vagy rózsaszínné szelídül a mandala külső részén, ami a
tudatosan felvállalt személyiséget mutatja, vagy pedig elzárva,
egy-egy körbe bezárva jelenik meg, ami szintén gátlásokról,
visszafogottságról beszél. A kép díszítettsége, a sok kis
aranypötty, a külső rész néhol arannyal való átszínezése azt
jelzi, hogy szeretne magáról a külvilágnak egy szerethető és
kedves képet mutatni. Ezért sokszor visszafogja magát, nem
vállalja fel mások előtt az érzéseit és igényeit. A mandala egy
dinamikus állapotot jelenít meg, Ágnes érzi, hogy valami nincs
rendben, és változtatni szeretne. Az egyensúly hiánya mindig
feszültséget okoz. A harmónia meg találásához tudatosan fel
kellene vállalnia a mások előtt az érzéseit, illetve meg kellene
tanulnia elmondani és érvényesíteni a saját igényeit. Ágnesnek
belül kell megerősödnie, hogy ne mások véleményétől függjön, és
hogy elfogadja önmagát olyannak amilyen. Ezen kívül, pedig
engedélyt kell adnia magának arra, hogy még jobban élvezhesse a
földi élet adta lehetőségeket és örömöket.
Brányi Csilla
Csilla nagyon szépen elemezte a mandalát, és csak alátámasztani
tudom a következő megjegyzésekkel az elemzését. A feszültséget,
a kiegyensúlyozatlanságot a mandalában fokozza a negatív
irányban való forgás, és az álló részek (körök, oválisok,
szigetek) közötti súrlódás, és a tudatalatti, és a személyiség
része közötti törésvonal. A mandala egy része vadul mozog, a
másik része, pedig áll. A negatív forgás azt jelenti, hogy
belülről nagyon szeretne valami feljönni, megvalósulni, s ezt a
törekvést akadályozzák a belső akadályok, a rossz emlékek,
élettapasztalatok, a félelem, az érzelmi csapdák. Ági keresi az
útját, sokat tanul, sok mindennel foglalkozik, de a tanultakat
egyenlőre még nem képes a saját életében megvalósítani.
A függőleges tengelyben a magok épek, csírájuk van, és felveszik
a mozgást, míg a vízszintes tengelyen lévő magok stagnálnak,
hiányzik belőlük az élet. Míg a szellemi, lelki dimenziókban
jól, és otthonosan érzi magát Ági, sikerélményei vannak, addig a
fizikai létben nem találja helyét, és örömét. Ez belső
feszültségben jelenik meg, és kihat a teljes életére.
Ezt támasztja alá az is, hogy hiányoznak a Föld színei, a
növények zöldje, a napfény sárgája, és a föld barnasága a
mandalájából.
Áginak kívánom, hogy ismerje meg minél előbb a testi, és világi
örömöket, és találja meg egyensúlyát Ég és Föld között, mert e
nélkül a spirituális fejlődése is veszélyben van. Ehhez kívánok
elkötelezettséget, erőt, és jó egészséget.
Kiss Gábor
|
|