<<<

2006 - május 

  >>>

Egyensúlytalanság


Ezt a mandalát Ágnes festette, aki harmincas évei közepén jár, óvónőként dolgozik, és csendesen, visszahúzódva, egyedül éli az életét.
A mandalát nézve a szellem és a test egyensúlya, illetve a belső világunk és a külső megnyilvánulásaink közötti harmónia kérdése merült fel bennem. A keleti hagyomány úgy tekint az emberre, mint az ég és föld közötti kapocsra. Eszerint egy fentről leereszkedő és fejünkhöz kapcsolódó aranyfonál köt minket az éghez, és a lábunkból kiinduló mélyre hatoló gyökerek által kapaszkodunk a földhöz. Az ember egy olyan láncszem, mely mind a két világ tulajdonságait magában hordozza. A belső időtlen lényünkkel, szellemünkkel a nem látható, transzcendens világgal érintkezhetünk. Testünk pedig, ami az idő uralma alatt van, és a földdel rokon, porból lett és azzá is válik majd. Fontos, hogy felismerjük emberi létünk e kettősségét, és megtaláljuk a számunkra megfelelő egyensúlyt a testi és szellemi dolgok terén. Jó, ha az ember tudja, hogy mivel is azonosítja magát. Azt mondja, hogy én a testem vagyok, és ha testem már nem lesz, én sem leszek. Vagy pedig azt mondja, hogy én egy időtlen lény vagyok, aki most ebben a testben lakik, és ha eljön az ideje, egyszer majd levetem azt. Ha ezen utóbbiak közé tartozunk, és olyan kérdésekkel foglalkozunk, hogy honnan jöttünk, hova tartunk, és milyen feladatunk van a földön, akkor a szellemi részünk igényeit elégítjük ki. Fontos az egyensúly megtartásához, hogy mindeközben ne feledkezzünk meg énünk másik lényeges részéről, a testi-érzéki lényünkről sem, aminek éppolyan szüksége van a vele való törődésre, mint a szellemi valónknak. Ahhoz, hogy kiteljesedett életet élhessünk, szükséges megadni a testünknek és a lelkünknek is a nekik járó figyelmességet és gondoskodást.
A mandalából egyértelműen látszik, hogy míg Ágnest a szellemi dolgok nagyon érdeklik, és ezeket be is építi az életébe, ezek szerint próbálja élni az életét, addig a földi életbe való belegyökerezése nem megfelelő mértékű. Ez az aranyszínű formából látható, ami átöleli az egész mandalát. A függőleges karok képviselik a transzcendens világhoz való kapcsolódást, a vízszintes karok pedig a földi síkot szimbolizálják. Míg a függőleges karok épen, erőteljesen nyúlnak felfelé és lefelé, addig a vízszintes karok vékonyak, és sokkal jelentéktelenebbnek látszanak. Ez azt mutatja, hogy Ágnes valamilyen okból a földi örömöket, a testi élvezeteket nem éli meg önmaguk teljességében. Az egyensúly hiányára a mandalában más dolgok is felhívják a figyelmet. Megállapítható, hogy a személyiség tudatos és tudattalan tartományait jelző részek között is eltérés van. A belső részen az élénk kék szín jelzi a gazdag és mély érzelmi világot, amely viszont mire a személyiség külső részére ér, elhalványul, kivilágosodik, ami az érzelmek visszafojtottságáról, fel nem vállalásáról tanúskodik. Így van ez az életörömet, a testi élvezeteket jelző piros színnel is, ami vagy rózsaszínné szelídül a mandala külső részén, ami a tudatosan felvállalt személyiséget mutatja, vagy pedig elzárva, egy-egy körbe bezárva jelenik meg, ami szintén gátlásokról, visszafogottságról beszél. A kép díszítettsége, a sok kis aranypötty, a külső rész néhol arannyal való átszínezése azt jelzi, hogy szeretne magáról a külvilágnak egy szerethető és kedves képet mutatni. Ezért sokszor visszafogja magát, nem vállalja fel mások előtt az érzéseit és igényeit. A mandala egy dinamikus állapotot jelenít meg, Ágnes érzi, hogy valami nincs rendben, és változtatni szeretne. Az egyensúly hiánya mindig feszültséget okoz. A harmónia meg találásához tudatosan fel kellene vállalnia a mások előtt az érzéseit, illetve meg kellene tanulnia elmondani és érvényesíteni a saját igényeit. Ágnesnek belül kell megerősödnie, hogy ne mások véleményétől függjön, és hogy elfogadja önmagát olyannak amilyen. Ezen kívül, pedig engedélyt kell adnia magának arra, hogy még jobban élvezhesse a földi élet adta lehetőségeket és örömöket.

Brányi Csilla

Csilla nagyon szépen elemezte a mandalát, és csak alátámasztani tudom a következő megjegyzésekkel az elemzését. A feszültséget, a kiegyensúlyozatlanságot a mandalában fokozza a negatív irányban való forgás, és az álló részek (körök, oválisok, szigetek) közötti súrlódás, és a tudatalatti, és a személyiség része közötti törésvonal. A mandala egy része vadul mozog, a másik része, pedig áll. A negatív forgás azt jelenti, hogy belülről nagyon szeretne valami feljönni, megvalósulni, s ezt a törekvést akadályozzák a belső akadályok, a rossz emlékek, élettapasztalatok, a félelem, az érzelmi csapdák. Ági keresi az útját, sokat tanul, sok mindennel foglalkozik, de a tanultakat egyenlőre még nem képes a saját életében megvalósítani.
A függőleges tengelyben a magok épek, csírájuk van, és felveszik a mozgást, míg a vízszintes tengelyen lévő magok stagnálnak, hiányzik belőlük az élet. Míg a szellemi, lelki dimenziókban jól, és otthonosan érzi magát Ági, sikerélményei vannak, addig a fizikai létben nem találja helyét, és örömét. Ez belső feszültségben jelenik meg, és kihat a teljes életére.
Ezt támasztja alá az is, hogy hiányoznak a Föld színei, a növények zöldje, a napfény sárgája, és a föld barnasága a mandalájából.
Áginak kívánom, hogy ismerje meg minél előbb a testi, és világi örömöket, és találja meg egyensúlyát Ég és Föld között, mert e nélkül a spirituális fejlődése is veszélyben van. Ehhez kívánok elkötelezettséget, erőt, és jó egészséget.

Kiss Gábor

 

     
 

Hónap mandalája  főoldal >>>

 

 
     
 
 © 2004-2006 mandala.lap.hu - Web by Flornatura