Beszélhetünk kétféle nyugalomról. Az egyik, ami belső lényünkből fakad, a másik, amit kívülről erőltetünk magunkra.

Ez utóbbi esetben látszólag nyugodtnak tűnünk, de lelkünkben vágyak, indulatok kavarognak, és ilyenkor a vihar előtti csendhez hasonlatos csak a nyugalmunk. Ekkor az elfojtott érzések hullámai a körülöttünk levő teret is betöltik, és a környezetünkben tartózkodó érzékeny embertársaink megérzik, ha puskaporos a levegő.

Akinek kívülről kell a nyugalmat magára erőltetnie, az a bensőjében önmagával harcol. Vagy késztetést érez arra, hogy megtegyen valamit, de valamilyen oknál fogva nem cselekszik. Vagy éppen nagyon nem szeretne valamit megcsinálni vagy elfogadni, de ezt meg muszáj megtennie.

És mivel a feszültséget senki sem szereti, különböző módokat keresünk a nyugtalanság feloldására. Sokan relaxálunk, jógázunk és hasonló testet és lelket nyugtató tevékenységeket végzünk. Rosszabb esetben gyors megoldásként jöhet a nyugtató vagy altató, esetleg az alkoholos pohár. Ezek a módszerek egy időre ugyan oldják a problémáinkat, de nem megoldják.

Sok esetben a lelkünkben levő késztetések nem jelennek meg tudatos szinten. Csak nyugtalanságot érzünk, de nem tudjuk miért. Lelki békénket a fent leírtak szerint nem tudjuk tartósan megtalálni. Akkor mi lehet a megoldás? Hogyan tudjuk elérni azt az állapotot, amelyet annyira szeretnénk?

Mert mindnyájan érezzük, hogy létezik egy olyan nyugalom, amit érdemes megkeresni, amiért érdemes áldozatokat hozni. Ami egy olyan kincs, amit nem lehet tőlünk elvenni. Aki megtalálta ezt a nyugalmat, az tudja, hogy ki is ő maga, miért van ezen a világon, életével belesimul a sors akaratába. Nincsenek már benne tudattalan késztetések, ki nem élt vágyak, elrejtett félelmek. El tudja fogadni magát, személyisége jó és árnyékos oldalait is. Bele tudja helyezni magát a kozmikus rendbe.

Ezért nagyon fontos, hogy ne csak tüneti kezelésnek vessük alá magunkat és a nyugtalanságainkat, hanem, hogy vegyük a bátorságot, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Ismerjük meg személyiségünk összetevőit, hozzuk felszínre a még mélyben rejlő értékeinket és kezeletlen tulajdonságainkat, és foglalkozzunk velük!
Így tudjuk megtalálni a valódi okait problémáinknak, és tudunk elindulni majd járni azon az úton, amelyen el tudja tölteni lelkünket a tartós nyugalom, az igazi béke.

Mert a boldogság kék madara mindannyiunk szívében mélyen ott lakik. Csak meg kell találnunk hozzá a személyre szabott utunkat. Ő a mi belső lélekmadarunk, akinek a csőrében az olajág arról mesél, hogy vége a pusztulásnak, elkövetkezett a béke ideje az ember számára. Ha a madárkánk hívó énekét követjük, legyen bár az utunk nehéz, akadályokkal teli, mégis áldottak leszünk, támogatást és védelmet nyerünk sorsunk beteljesítésében.