A Világunkat a polaritás jellemzi, ezt nem lehet csak úgy félredobni. Az egónk, a személyiségünk minden gondolatát, érzését, cselekedetét ebben a világban hozza meg. Az őstudás, a bölcsek mindig az ellentétek kiegyensúlyozásáról, kibékítéséről beszélnek. De, hogy lehet ezt elérni?
Az igazi szeretet sem létezik az ellentétek világában. Hiába is keressük oly annyira. A nappalok, és az éjszakák világában a szeretetnek is sok arca van.
A kétfejű madár esete sok mindent megértet velünk, ha elmeditálunk rajta. A történetük a következő:

„A kétfejű madár esete

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös madár. Két fejjel, két beggyel, de egy testtel és egy zúzával született. Az egész madárvilág csodájára járt, megcsodálták és megbámulták. Beszélni is szerettek volna vele, de a különös madár inkább kóborolt egyedül, nem szerette a vendégeket. Egyedül? Nem is volt soha egyedül. Mert a két feje örökké vitában volt egymással. Ha az egyik jobbra akart menni, biztos volt, hogy a másik balra. Ha az egyik jobbra irányította a járást, a másik balra húzott. Ezért még a járása is különös volt. Mindig támolygott, mint a részeg emberek. Egyben azonban egyetértettek akkor, amikor a madárleánykát meglátták.
Amikor feleségül vette, vagy vették - madárka nem tudta, egy vagy két férje van-e. Egyszer, amikor a kétfejű madár a tengerparton kóborolt, az egyik fejének egyik szeme észrevett egy nagyon kívánatos, szép gyümölcsöt. Ilyet még soha nem látott. Azonnal megérezte, hogy ez valami nagyon finom étel lehet, ezért erőnek erejével arra húzta kettőjük lábát, és rácsapott a csemegére.
Mohón csípte, csipegette, s közben jólesően csipogta. - Jaj, de finom! Ilyen finomat még nem ettem!
A másik fej tüstént követelőzni kezdett.
- Adj nekem is! Hiszen így semmi örömöm nincs belőle!
- Ugyan! Hiszen egy zúzánk van! Amit én eszem, táplál az téged is! - A javát te ízleled! Én csak az emésztésben segítsek!?
Közben odaért a madárfeleség.
- Na látod! Ha mind megesszük, mi marad az asszonynak!
A másik fej duzzogva fordította félre a csőrét, nem is nézte, hogyan csemegézik a felesége. Még a csőrét se tartotta oda, hogy a köszönő csókot elfogadja. Egyre azon törte fejét, hogyan fizethetné vissza ezt a testvérietlen magatartást. Egyszer észrevette, hogy csábító színű gyümölcsöt sodor a part felé a tenger hullámverése. Amikor közelebb ért, már látta, hogy ez mérges gyümölcs, mégis örömmel irányította feléje lépteit. Mielőtt belecsípett volna, így szólt.
- Látod ezt a mérget? Tudom, hogy hatása nagyon fájdalmas lesz. Mégis megeszem. Ezzel fizetek neked a múltkori irigységedért.
- A világért meg ne edd! Hiszen belehalunk!
A másik fej bosszúszomja erősebb volt, mint életösztöne. Nem hallgatott a jó tanácsra, hanem gyorsan, mohón megette a mérges gyümölcsöt, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.

Mindketten meghaltak. Vagy csak egy halt meg?!” Pancsatantra

Az indiai Pancsatantra - az Ötös Könyv - a világ legősibbnek tartott és leghíresebb mesegyűjteménye, a szanszkrit irodalom legrégebbi nyelvemléke, melynek eredete az időszámításunk előtti hatodik évszázadra nyúlik vissza.

 http://www.terebess.hu/keletkultinfo/pancsatantra5.html
 

A kétfejű madár nem járt volna így, ha nem a külsőre fekteti a hangsúlyt, a gyümölcsökre, a fejekre, hanem a belsőre, a közös szívükre. A mélyben mindennek közös szíve van, ha ide eljutunk, akkor megtapasztalhatjuk az igazi szeretetet, annak igaz erejét, és hatalmát. Az igazi szeretet mélyen önmagunkban lakozik, ott találhatunk rá az egységélménnyel együtt.
A kétfejű madár emlékeztessen Benneteket mindig arra, hogy a szeretetet nem kívül, hanem belül kell keresni, a szívünk mélyében, a mandala középpontjában. Minden a középpontból áramlik kifelé, és lassan elvesznek a végtelen látóhatárán. Sose térnek vissza. Miért lenne érdemes ezekbe görcsösen kapaszkodni, és hozzájuk ragaszkodni? Egyszer mindent elveszítünk, semmi sem örök. Az igazi szeretet feltétel nélküli, nincs szüksége tárgyra, személyre, és egyéb különböző, és bonyolult feltételekre, amik között létre jöhet. Az igazi szeretetre rábukkanhatunk a legnagyobb szenvedésben, magányban, elkeseredettségben ugyanúgy, mint a boldogságban, szerelemben, bárhol, és bármikor, csak keresni kell.

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.” Máté 7. 7-8

Az Új Évre kívánok Nektek jó keresést, felfedezést, boldogságot, és egészséget!
 

Kiss Gábor