Az e havi mandalaminta a négyzet megforgatásából született.

 A forgó négyzet sarkai kívül, és az oldallapjai, pedig belül képeznek kört. A mozgás, a változás az idő dimenziója, vagyis idő nélkül nincs változás és mozgás! Vagyis a négyzet (a négyes szám, a négy irány) világunk, fizikai terünk szimbóluma az idő dimenzióval kiegészítve nyeri el a kör teljességét, a kör lényegiségét. Idő kell ahhoz, hogy a zajt megtapasztalva, a csendet is meghalljuk (egyszerre nem megy). Minden egymás után következik. Az agyunk is úgy van felépítve, hogy egyszerre csak egy dologra tudunk tudatosan koncentrálni. A megtapasztalt dolgokat mi rakjuk folyamatosan össze újból egységgé, mert érzékelésünk mindig pillanatfüggő. Az életünkben egy dolog nem változik, a változás! Mindig minden változásban van. Ebben a változásban mindig visszatérünk a kiindulópontra, ez a forgás adja meg világunk stabilitását, egységét, mint ahogy a pörgettyű sem dől el addig, amíg forog.
A híres mondás is – A kígyó a farkába harap – erre utal, vagyis a négyzet lényegű kígyó amikor a farkába harapva bezárja a kört, válik kör lényegűvé. A kör (mandala) nagyon régi, ősi szimbólum, ami az egységet, a teljességet, a teljes világot jelenti az emberek számára, s most kezdjük újból felfedezni, hogy milyen hatékony eszköz önmagunk mélyebb megismerésében is.

Érdekes a négyzet megforgatásánál a kialakult arányok is. A megforgatás után létrejön egy nagy üres belső kör, és hozzá viszonyítva egy keskeny körgyűrű, amit a négyzet sarkai hálóznak be, létrehozva egy teret. Nagyon jól mutatja, hogy világunkban sokkal több helyet tölt ki az üresség, mint amit az anyag elfoglal, pl. az atomban is a fennálló helynek csak egy töredékét foglalják el az anyagi részecskék.

A kör rejtetten van jelen a világunkban, és bennünk. A mandala feladata ezt a tudást a felszínre hozni, tudatossá tenni. A mandala tudatosítja bennünk az egységet, hogy minden kiegyenlítődik, minden egyenjogú, egyformán hasznos, és értékes, egyformán hozzátartozik az életünkhöz. Minden egy pont köré szerveződik, egy pontból árad ki, és folyamatos változásban, mozgásban fejezi ki körszerűségét. Ha tanulunk, ha dolgozunk, ha alkotunk mindig először a magot, a központot kell megtalálnunk, és a köré szervezni a többit, akkor lesz a végeredmény igaz, szép, hasznos, élő, tartós és használható.
A mandala a valóságában mutatja meg a létezést, megállítva a mozgást, az időt, egyszerre láthatjuk a dolgokat egységben, és lényegükben.

A négyzet megforgatásánál milyen érdekes, hogy egy táguló tér jön létre, ami pont olyan, mint a mi világunk, és még nagyon hasonlít az ölelésre is, mintha magába szeretne húzni, azzal hogy körbeölel. Világunk alapértelmezésben olyan, hogy a teremtésben benne van a visszaút is. Vagyis létrejött a négyszög (a világunk, ez még statikus) és az idő megteremtésével a négyzetből keletkező kör magába szippantja mindazt, ami a négyzet világában megjelent. Egyszerűen beleesik minden a közép semmijébe. Csak idő kell hozzá, és minden, ami létrejött, eltűnik az idő süllyesztőjében. Természetesen a kör középpontjából folyamatosan árad ki a világ, ezért tapasztaljuk, hogy nem eltűnik, hanem csak átalakulnak a megtapasztalt formák, energiák, információk.

A körgyűrűben létrejött hálózat, pedig szimbolizálja, hogy minden, mindennel kapcsolatban van. A tudomány is sokat használja ma már a hálózat struktúráját a világ modellezésében.

A mandala közepe, pedig egy kör megforgatásából keletkezett, s egy gyönyörű gömböt kaptunk, a legtökéletesebb mandalát. A kört bármelyik pontjánál forgatod meg gömböt fogsz kapni, ez a tökéletesség jele.

Bármit megforgathatsz egy pont körül, annak minden pontja kört fog leírni, és kört alkot. Igaz az életben nem tudatosul a kör, hiszen általában nem marad nyoma úgy, mint a papíron. Tehát mondhatom nagy merészen, hogy forgass meg mindent, hogy meglásd a lényegét a dolgoknak. Ha bármelyik tárgyat megforgatod, (nagyon sok pont körül lehet megforgatni, de mindig csak egy középpontnál lesz az igazi) megláthatod a szépségét, igazságát, értékét. A forgatás után a kör információja elveszik, s csak a tárgy marad, de bármikor előhívható ismételt körmozgással.

A körforgásról még a forgó dervisek jutottak eszembe, és a transz, amit a forgással érnek el ők is és a sámánok is. A gyerekek is imádnak forogni...
   

Kiss Gábor