A Inkább úgy mondanám, hogy élni, merni kell, de tudás nélkül csak az ösztön lények tudnak belefelejtkezni az életbe.
Nem ismerjük önmagunkat, nem ismerjük az életet, így nagyon nehéz önfeledten, boldogan belemerülni az élet óceánjába. Olyanok vagyunk, mint a hullámok, akik elfelejtették, hogy óceán is vagyunk egyben. Elsősorban óceán, és másodsorban hullámok, ha lehet így szétválasztani a két állapotot. Minden nap megéljük a Te és Én szétválását, minden nap kiesünk ebből az egységből, és magányosak, betegek, elveszettek, és hitetlenek leszünk. Egy hullám miből gondolja, hogy az ő élete nem függ semmi mástól, csak az akaratától? Egy széllökés, egy áramlás bármikor eltérítheti a vele tartókkal együtt. Hiába akar másfelé menni, hiába tűzött ki más célt, hiába várják valahol, hiába erőlködik, mert vannak felettünk magasabb hatalmak, és magasabb célok. Merni kell változni, merni kell ott hagyni a régit, és az újba fektetni az erőnket, merni kell belevágni az ismeretlenbe, ha az élet elsodor bennünket. A jelenben élni, a jelennek örülni, a jelen társainkra figyelni, és nem azokra fordítani az időt, energiát, akiket már rég elsodort mellőlünk az áramlás. Mindez nem jelenti azt, hogy nincsen felelőségünk, mert az élet folyamatosan kínálja a lehetőségeket, s nekünk pedig döntenünk kell. Minden pillanatban, gondolatainkkal, vágyainkkal, érzéseinkkel, és tudatunkkal döntünk, hogy merre tovább. Ne azzal foglalkozzunk, hogy milyen lehetőségeket szeretnénk, hanem azzal, hogy a számunkra jelenlévő lehetőségeket megfelelően kihasználjuk-e vagy sem. Nézz magad körül szét, és válaszolj magadnak a további kérdésekre: milyen helyen lakom, milyen párom van, milyen családom van, milyen barátaim vannak, milyen munkahelyem van, milyen tanítóim vannak, milyen lehetőségeim vannak? Ha bármiben lehetőség nyílik a változásra, ne feledd, hogy mindenben változni fog az életed.

A gyémántút buddhizmusban azt vallják, hogy minden emberben ott van egy gyémánt, a tökéletesség szimbóluma. Az ösztönös, az élet perifériájára sodródott emberekben is, akik vágyaiktól hol ide, hol oda csapódnak, csak még nyers állapotban van ez a gyémánt. Ez a gyémánt az élet viharaiban csiszolódik, és válik tökéletessé, tisztává, ragyogóvá. Amikor egy nehéz döntést kell meghoznunk, akkor gondoljunk mindig erre a gyémántra, arra, hogy a nehéz, és küzdelmes élethelyzetek képesek arra, hogy fejlődjünk, hogy kiégessük a megtapasztalással a vágyainkat, hogy a gyémántunk csiszolódjon. Ha nem kesergünk, és bánkódunk a régit ott hagyni, hanem teljes erővel, figyelemmel vagyunk képesek előre nézni, és várni az új kalandokat, lehetőségeket, tanulnivalókat, tapasztalatokat, akkor boldogok leszünk.
Ne féljünk a fájdalomtól, a bánattól, a csalódástól, a holnaptól, ezek mind az élethez tartoznak, és újabb lehetőségek felé irányítanak bennünket. Lépjünk ki időben mindig a fojtogató, terméketlen élethelyzetekből, és élvezni fogjuk az életet egészségben, sikerekben, boldogságban.
Ne felejtsd el, hogy mi óceán is vagyunk, és foglalkoznunk kell a születéssel, és a halállal is. Ne félj a haláltól, hiszen az óceánon elhalt hullám is, egy következő szélre újra feltámad, ahogy Te is újra megszületsz. De már most gondolj tovább a jelenlévő életed határain túl is, mert egyszer megszületsz, s most készíted elő a saját születésedet.

Jól élni, boldogan élni, annyit jelent, hogy az utadon jársz.

A fenti mandala minta a belső gyémántunkat jelképezi. Olyan ez a minta, mintha egy atommag körül keringő elektronoknak a pályáját mutatná, ezért olyan mozgalmas, és dinamikus ez az egyszerű minta. Mondhatnám, hogy a mi életünk is a gyémánt középpontunk körül forog, és amilyen fényes, és ragyogó a gyémántunk, olyan tiszta, és átlátható lesz az életünk is. 

S végül itt van egy csodálatos vers, amely arról szól, hogy merni kell élni. A mandaláim pedig a lélek belső mozgásáról, és a színeinek gazdagságáról szólnak, arról, hogy merjünk teljes életet élni, hogy merjük elfogadni önmagunkat, hogy merjünk végig menni a saját utunkon.

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse


Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy "Igen"!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

További jó nyaralást,  pihenést, és jó mandalázást kívánok Neked!
 

Kiss Gábor