„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” Tízparancsolat

Sokan úgy élnek, hogy ez az élet létezik csak számukra, csak az Egójukkal azonosítják magukat, és csak azzal törődnek, hogy ebben az életben mit tudnak elérni, megszerezni, és az még fel sem merül bennük, hogy voltak előző életek, és lesznek következő életek is. A reinkarnáció tana szinte minden vallásban megtalálható.
Először is, Istent ne képzeljük egy dirigáló, fenyegető, bosszúálló öregúrnak. Inkább képzeljük el úgy Istent, hogy Ő hozta létre a világot, a környezetünket, általános törvényekkel, szabályokkal, amiben mi szabad akaratunknak megfelelően élhetünk, úgy, hogy a felelősséget is vállalnunk kell a tetteinkért, gondolatainkért. Isten nem foglalkozik velünk közvetlenül, nem szeret, nem büntet bennünket, ami történik velünk, azért mi vagyunk a felelősek. A vallásalapítók, a megvilágosodott emberek a kor hangulatának, stílusának, kultúrájának megfelelően próbálták átadni a tudásukat, a rálátásukat az életre, a világra. Ilyen a Tízparancsolat is.

Mit is jelent ez a „megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen”?

A pszichológia ezt úgy magyarázná, hogy egy tulajdonság a nevelésen keresztül, vagy a szülők másolásának köszönhetően több generáción keresztül öröklődhet. Vagyis a nagyszülők által elkövetett „bűnök” a dédunokák generációjában is hat még. Aki ismeri a dédszüleit, az könnyen beláthatja a saját életének alakulásából, hogy ebben sok igazság van. Természetesen nemcsak a bűnök, hanem a pozitív dolgok is öröklődnek. Ezért volt mindig fontos bizonyos körökben a családfa gondozása, és ismerete. Ebben az elképzelésben csak egy probléma van, méghozzá az, hogy az én szüleim életéért is kell vállalnom a felelősséget. Például, ha alkoholista volt az apa, aki verte a családját, és elvitte a pénzt otthonról, ezáltal gyermekük nagy hátrányba került az életben másokhoz képest, akiknél gazdag, megértő szülök nevelték fel a gyerekeket. Ha valaki fel akarja oldani ezt az igazságtalanságot, akkor egy új dimenziót kell behoznia, ki kell tágítsa az élet, a világ ismert kiterjedését, és ilyenkor jön be a reinkarnáció elmélete, és vele az a válasz, hogy mi választjuk a szüleinket, az előző életünk tettei alapján. Ez a karma, az ok-okozat kiterjesztése jelenlegi életünkön kívülre.

A karma, a reinkarnáció elmélete nagyon szép, és vonzó, de én nem fogadom el az ilyen magyarázatokat készen, és nem is vetem el. Nagyon sok munkám van már abban, hogy jobban megismerjem ezt a témát. A lélekszikrák segítségével egy kicsit közelebb kerültem ehhez a témához is. Ahogyan írtam az előző részekben már, hogy a jelenlegi énünk mögött 4-5 lélekszikra áll, és egyfajta csoport dinamika szerint próbálnak érvényesülni életünkben. A tudattalanban rejtőznek, és onnan próbálnak kommunikálni a tudatos személyiséggel. Ez a kommunikáció az érzelmeken keresztül a leghatékonyabb. Ezért is választottam ezt a témát a nem sokára megnyíló mandala kiállításunk fő gondolatának.

Nagyon érdekes dolgok derültek ki az utazásokból. Egy lélekszikra azért van jelen az életünkben, mert még nem fejezte be, nem zárta még le az életét, még szeretne megtenni, kipróbálni, és átélni bizonyos élethelyzeteket, érzéseket, érzelmeket. Tudjuk, hogy az életünk során félelemből, lustaságból, kishitűségből milyen sok mindent nem teszünk meg. Ezeket a meg nem tett dolgokat visszük tovább, és egy másik élet folyamán próbáljuk majd bepótolni. A lélekszikráink a mi személyiségünkön keresztül próbálnak meg érvényesülni, s mindent meg is tesznek azért, hogy ez sikerüljön is nekik. Ha nem nyomjuk el őket, hanem biztosítjuk számukra azokat az élethelyzeteket, amikben átélhetnek bizonyos szituációkat, hogy megoldódjanak a régi tartozások, akkor gyorsan befejezhetik az életüket, s az egó megkönnyebbülhet, megtisztulhat. Ez a folyamat spontán módon, tudattalanul zajlik minden emberben, de tudatossággal (önismerettel) felgyorsítható a folyamat. Ezért nagyon fontos számunkra az érzelmeink világa. Ha megismerjük érzelmeink eredeti forrását, okát, akkor tudunk velük hatékonyan dolgozni.

A „megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen” tehát azt is jelentheti, hogy önmagunkban hordozzuk a „bűneinket”, a meg nem oldott, az át nem élt, a le nem tisztázott életeinket addig, míg meg nem éljük, oldjuk őket.
A mandala csodálatos eszköz arra, hogy ajtót nyissunk a tudattalan világára, és megismerjük létünk gyökereit, és tenni tudjunk a következő életeinkért azzal, hogy szép lassan lezárjuk az előzőeket, és befejezzük rendesen ezt az életünket.
A fenti mandala minta arról szól, hogy a látszólagos káosz mélyén ott van a rend, az igazi szépség, a tiszta tudatosság, a tiszta fény, a tiszta szeretet.
 

További jó mandalázást kívánok!
 

Kiss Gábor