MANDALA a JÓGI egyik TÁMASZA
 

"Az elmélyedést segítendő különböző eszközöket használ a jógi, amelyekre 'támaszkodva' szilárdan tarthatja tudatát a meditáció tárgyán. Ezek közé tartoznak a test- és kéztartások (mudra), a hangok (mantra), a kézbe vehető tárgyak (vadzsra, mala), az istenségek különféle képi ábrázolásai és a vizualizációban felépített fény- és  energiaformák legkisebb részlete is (meditáció, mandala). Együttes alkalmazásukkal a gyakorló a létezés minden síkján egyszerre képes jelen lenni, és jelenléte tudatos, mivel egy bizonyos meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmat jelenítik meg, és pedig pontosan az analógiák törvényének megfelelő láncolatában. Valójában a támaszok éppen támasz-jellegüknél fogva csak arra valók, hogy a jógit segítség eljutni a célba, ahol már feleslegessé válnak. A megvilágosodottnak nincs szüksége semmiféle meditációra, elmélyedésre és különféle eszközökre. Állandóan a Valóság igazi természetében időzik."

"A mandala (tibetiül: dkyil-'khor) óind szó, jelentése 'kör', illetve valami kör alakúra utal. Más vélemény szerint az elmével áll kapcsolatban (sz.: manas 'elme'). A mandala ennek megfelelően egy olyan - legtöbbször, de nem mindig - kör alakú területet jelent, ami egy adott isten fennhatósága alá tartozik. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az istenségek a buddhatudat állapotának magas minőségeit jelenítik meg. Így a  mandala valójában az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. G. Tucci The Practice and Theory of Mandala c. művében tömören összefoglalja a mandala lényegét: "A mandala a világegyetem képe, az egész univerzum a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát lényegében ábrázolva. Ugyanakkor a mandala nem csupán egy kozmogramm, hanem a pszihokozmogrammhoz hasonlóan vázlatot alkot az Abszolút Tudatosságban és Fényességben végbemenő folyamatról: az Egy részekre történő felbomlásáról és számos Egy-gyé való újraszületéséről. A mandala célja tehát ismét megtalálni egy elhajlíthatatlan tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét."
A mandala tehát egy istenség jelenlétével megszentelt, a profán léttől elkülönített mágikus tér, pléróma. Önmagában a világ leképeződése, annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. Középpontja a szent Méru hegy, az omphalos, a Világ Köldöke, melyet az axis mundi döf át. Ebben a pontban áll a Világuralkodó palotája, melyet az éppen uralkodó Buddha szimbolizál. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog (sz.: cakravartin). A mandala valójában mindig háromdimenziós buddhapalota, mely egy gyémántjogarkereszten (sz.: visvavajra) nyugszik, mely a tér négy irányát jelöli ki, keleti főiránnyal. A palotát három - vagy az anuttarajóga-tantra istenségeinél négy - védőkör környezi, mely a Kozmosz határainak felel meg. A központban uralkodó Buddha megjelenése lehet egyszerű illetve bonyolult. Legegyszerűbb, ha egy üres hely - mely magát az Ürességet szimbolizálja - van a centrumban. Lehet magányos buddhaalak vagy pradnyájával ölelkező aspektus is. A központi alakot négy magas rangú istennő kíséri, és négy emanációja a négy fő égtáj irányában foglal helyet bódhiszattvák csoportjától övezve. A mellékégtájakat négy istennő és kísérete foglalja el. Az egész gyülekezetet istennők kísérik, akik különféle felajánlásokat tartanak kezükben. A vadzsra csúcsaira négy kapu esik, melyek közül a keleti mindig az alsó. A kapukat szörnyű őrök vigyázzák, akikkel meg kell küzdenie a mandalába behatolni szándékozónak, mint pl. a legbonyolultabbak egyikében, a Kálacsakra-tantra mandalájában.

http://www.graphics.cornell.edu/online/mandala/far.gif
3 dimenziós mandala modell

A mandala alkalmazásának célja: a meditálót bevezetni egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik, és ahol kapcsolatba léphet saját buddhatudatával. Három minőség emelkedik ki ezek közül, a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. E hármat mindig együtt ábrázolják. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába elsőként a keleti kapun keresztül, majd - általában - az óramutató járásának megfelelően továbbhaladva mindegyik kapuőrrel szembe kell néznie. Láma Ole magyarázata szerint mindegyik őr követel valamit a gyakorló egójából, aminek leadása után engedi csak tovább. Így a négy alapvető rossztól megszabadulva a gyakorló folytatja útját a mandala centruma felé. Itt haladhat lassan, felajánlásokat téve, vagy gyorsan, a központi buddhaaspektus partnerére vetve magát. Ez a leggyorsabb út az eggyéválásra. Az ilyen hirtelen módszer különösen azoknál a mandaláknál alkalmazható, ahol női aspektus az uralkodó.
A mandala tehát egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk 'lélekvezetője'. A cél a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét elfoglalni. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága, és a dualitás feloldódik e primordiális állapotban. a meditáló azonosulva a központi Buddhával, betölti annak tudatállapotát, és saját maga megvalósított lehetőségévé, Csakravartinná, a Kerék Forgatójává lesz."
Az idézet a Válogatás Milarepa Dalaiból, 78. old., Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1997

Igy készül a homok mandala (lásd a lenti képet). A homok szórásával egy időben a szerzetes recitálja a titkos mantrákat, ezzel hívja meg az istenségeket a mandalába, mindegyiküket a számára kijelölt helyre. Mikor elkészült a mandala, és minden istenséget megidéztek, megtörténik a beavatási ceremónia, majd összesöprik a homok mandalát és a legközelebbi folyóba szórják.

http://www.graphics.cornell.edu/online/mandala/

Nézzétek meg ezt a címet, gyönyörű képeket találtok a homokmandala készítéséről:
http://www.calacademy.org/research/anthropology/tap/ARCHIVE/2003/2003-01--mandala.html
 

Vissza