Silvia Szaboóva
Mandala
1.
Egyedül...
Fehér papírlap, színes ceruzák és csend. CSEND. A szabadon dolgozó kéz
kört rajzol, színeket választ. A vonalak maguktól formálódnak. Gondolatok
ébrednek és jelennek meg a papíron -- tisztán, de mégis másképp. Hogy történt
mindez? Az első mandala. Az első olyan rajz, amiben tisztán látom önmagam.
Valami felszabadult, mint mikor a víz -- áttörve a gátat --, szabadon ömlik
tovább.
2.
Gyerekekkel...
Mi ez? De szép! Én is szeretnék ilyet rajzolni. Csendes este együtt,
csak halk zene szól és a ceruzák sercegnek a papíron. Figyelő gyerekszemek,
csücsörítve koncentráló ajkak. Még egy kört és még egyet. Azután rácsodálkozás.
Ki mit gondol saját -- önmagától alakult -- képéről. A gyerekek, akiket
máskor erőszakkal kell az ágyba tuszkolni, csendben, átszellemülten mennek
aludni. Az elején nem voltak megelégedve a rajzaikkal. Később ők is ráismertek,
felismerték -- a szépség fogalma valami más, mint amit a hétköznap sugall.
A mandala szanszkrit szó, eredeti jelentésében kör illetve a kör központja.
Egyúttal kör alakú, rajzolt vagy bármilyen más módon létrehozott kép. A
kör a legrégibb időktől lenyűgözi az embert. A mágikus forma végigkíséri
az ember életét. A petesejt a termékenységet idézi; a kerék a valós és
szimbolikus mozgás szimbóluma; a Nap gömbje, a Hold az élet lehetősége
és a kozmosz "tapintható" közelsége az ember számára. De a tábortűz körül
ülve akaratlanul is kör formálódik. Az asztal köré ülünk -- az asztal "ősképe"
is a kör alakú asztal volt (Arhur király és a kerekasztal lovagjai: amikor
mindenki egyenlő). A legtöbb vallási rituálé kapcsolatban van a körrel.
A gömb a természetben: a legnagyobb összetartás (hiszen azonos tömegű testek
közül a gömbnek a legkisebb a felülete. "Itt van legközelebb önmagához
az anyag"). A kultúrában is hasonló értelmű: az összetartozás, a segítség(nyújtás)
szimbóluma.
A mandala több, mint kép a körben. Jung szerint (megerősítve az ezredéves
buddhista hagyományt) a mandala személyiségünk központjával, önmagunk legmélyebb
rétegeivel áll kapcsolatban. Kapcsolatban van egyéniségünk, energiáink
forrásával -- valamivel, ami tudattalanként láthatatlan a mindennapokban,
de cselekedeteink valódi irányítója. A keleti hagyomány szerint "öntudatlanul"
rajzoló kezünk legbelső energiáinkkal áll kapcsolatban, az onnan származó
mintákat emeli felszínre. Ezért hatékony és termékeny eszköze önmagunk
megismerésének -- valónk tudatos felismerésének, személyiségünk fejlődésének
(ezt felismerve a személyes pszichoterápia elfogadott eszközévé vált a
mandala nyugaton is).
A mandala köre falként védi a belső rajzot -- a megjelenő belső világot.
A védett térben -- az olvasni tudó számára -- megjelennek a belső feszültségek,
a feldolgozatlan konfliktusok, a tudatos és nem tudatos vágyak, álmok.
A képről visszaáramlik mindez az információ -- segítve a felismerést, megértést,
a gyógyulást.
A mandala nem feltétlenül "szép". Nem is az a célja, hogy elkápráztassa
tájképfestészethez szokott ízlésünket. A mandala kapcsolat. Esztétikuma
a kivetülés (rajzolás) közben és végeztével keltett érzésekben ölt testet.
Az elkészült mandala későbbi relaxáció, elmélyülés tárgya és irányítója
lehet. "Belépve" a kép terébe színei, formái jelentőséggel telítődnek,
utat mutatnak.
3.
Egymás között...
Hárman voltunk. Tudtuk, hogy a következő napokat együtt folyamatos munkával
kell töltenünk, hogy egy adott problémát megoldjunk. Az első
időben folyamatosan
vitatkoztunk. Képtelenek voltunk egyetérteni. Éreztük: ebből nem sülhet
ki túl sok jó. Majd lassan kiengedtünk, már jobban ment a közös munka.
Az utolsó napon közös mandalát rajzoltunk: spirálok, színek, különböző
anyagok. A közös nagy papíron mindenki önmaga dolgozott -- színekké, formákká
változtak az elmúlt napok elvárásai, érzései, tapasztalatai... Nagy, körré
formálódott közös kép.
4.
Nagyobb csoportban...
Továbbképzés. A reggeli érkezés után a jól ismert kép: mindenki egyszerre
közeledik és tart távolságot. Senki nem ismer senkit. Az egynapos közös
munkához azonban nyitottság és bizalom kell. Közös mandala kialakításával
kezd a csoport. Mindenki hozzáad valamit a környéken található dolgokból
a formálódó képhez. Valamit, ami kifejezi azt, amit ebben a pillanatban
érez, amit most gondol önmagáról. Kemény kövek, szinte észrevehetetlen
virágok, friss levelek, görcsös fadarabok, érett gyümölcsök kerülnek a
képbe. Az eredmény, a körré formálódó közös mandala, mint minden alkalommal,
most is segített: a keskeny, sokszínű végenincs vonal önmagába tért --
a mozgás és egyensúly együttes jelenlétét szimbolizálva...
Folyamatos mandala
Az egyhetes decemberi tréning témája a környezeti neveléshez kapcsolódott.
A harminc, különböző életkorú, képzettségű résztvevő a képzeletre épülő
környezeti játékok szerepéről tanult -- többek között a mandaláról. Miképp
kapcsolja össze a kép az embereket, miképp segíti a mi formálódását a sok
énből -- közben észrevétlenül közelítve a résztvevőket a környező tájhoz,
a természethez. Az első nap reggelének kérdése: Ki vagy te? A hajnalban
levelekkel hóba rajzolt körbe mindenki összegyűjti a környékről, ami érzése
szerint legjobban kifejezi saját elképzeléseit a tréningről, pillanatnyi
kapcsolatát a környékkel a körülötte állókkal. A kapcsolat mandalája...A
hét derekára a résztvevők -- a több órás terepi gyakorlatok, tantermi foglalkozások,
átbeszélgetett esték után -- már jobban ismerik egymást. A csütörtök esti
kérdés: Mit adsz és mit kapsz e napokban a környezetedtől? A mandala "falát"
most a hóba állított gyertyák világítják meg. Változnak a válaszként alakuló
közös mandala színei, formái, anyagai is. Összetettebb, harmonikusabb a
kép -- a közeledés jele.Az utolsó nap, búcsúzás előtt a foglalkozás vezetője
-- az eddigiektől eltérően -- a kör közepét jelöli ki: méretes szikladarab
kerül a hóba. A kő az állandóság, a változatlanság szimbóluma. De a lassú
alakulás a folyamatos, kitartó változás jele is. És a kérdés: Mi változott
benned? Táguló kör alakul a kő körül...
A témával bővebben foglalkozik
S. F. Fincher: Mandalakészítés című könyve
(Édesvíz Kiadó Bp. 1998)
Vissza Főoldal
|