Silvia Szaboóva
Mandala

1.
Egyedül...

Fehér papírlap, színes ceruzák és csend. CSEND. A szabadon dolgozó kéz kört rajzol, színeket választ. A vonalak maguktól formálódnak. Gondolatok ébrednek és jelennek meg a papíron -- tisztán, de mégis másképp. Hogy történt mindez? Az első mandala. Az első olyan rajz, amiben tisztán látom önmagam. Valami felszabadult, mint mikor a víz -- áttörve a gátat --, szabadon ömlik tovább.

2.
Gyerekekkel...

Mi ez? De szép! Én is szeretnék ilyet rajzolni. Csendes este együtt, csak halk zene szól és a ceruzák sercegnek a papíron. Figyelő gyerekszemek, csücsörítve koncentráló ajkak. Még egy kört és még egyet. Azután rácsodálkozás. Ki mit gondol saját -- önmagától alakult -- képéről. A gyerekek, akiket máskor erőszakkal kell az ágyba tuszkolni, csendben, átszellemülten mennek aludni. Az elején nem voltak megelégedve a rajzaikkal. Később ők is ráismertek, felismerték -- a szépség fogalma valami más, mint amit a hétköznap sugall.

A mandala szanszkrit szó, eredeti jelentésében kör illetve a kör központja. Egyúttal kör alakú, rajzolt vagy bármilyen más módon létrehozott kép. A kör a legrégibb időktől lenyűgözi az embert. A mágikus forma végigkíséri az ember életét. A petesejt a termékenységet idézi; a kerék a valós és szimbolikus mozgás szimbóluma; a Nap gömbje, a Hold az élet lehetősége és a kozmosz "tapintható" közelsége az ember számára. De a tábortűz körül ülve akaratlanul is kör formálódik. Az asztal köré ülünk -- az asztal "ősképe" is a kör alakú asztal volt (Arhur király és a kerekasztal lovagjai: amikor mindenki egyenlő). A legtöbb vallási rituálé kapcsolatban van a körrel. A gömb a természetben: a legnagyobb összetartás (hiszen azonos tömegű testek közül a gömbnek a legkisebb a felülete. "Itt van legközelebb önmagához az anyag"). A kultúrában is hasonló értelmű: az összetartozás, a segítség(nyújtás) szimbóluma. 
A mandala több, mint kép a körben. Jung szerint (megerősítve az ezredéves buddhista hagyományt) a mandala személyiségünk központjával, önmagunk legmélyebb rétegeivel áll kapcsolatban. Kapcsolatban van egyéniségünk, energiáink forrásával -- valamivel, ami tudattalanként láthatatlan a mindennapokban, de cselekedeteink valódi irányítója. A keleti hagyomány szerint "öntudatlanul" rajzoló kezünk legbelső energiáinkkal áll kapcsolatban, az onnan származó mintákat emeli felszínre. Ezért hatékony és termékeny eszköze önmagunk megismerésének -- valónk tudatos felismerésének, személyiségünk fejlődésének (ezt felismerve a személyes pszichoterápia elfogadott eszközévé vált a mandala nyugaton is). 
A mandala köre falként védi a belső rajzot -- a megjelenő belső világot. A védett térben -- az olvasni tudó számára -- megjelennek a belső feszültségek, a feldolgozatlan konfliktusok, a tudatos és nem tudatos vágyak, álmok. A képről visszaáramlik mindez az információ -- segítve a felismerést, megértést, a gyógyulást. 
A mandala nem feltétlenül "szép". Nem is az a célja, hogy elkápráztassa tájképfestészethez szokott ízlésünket. A mandala kapcsolat. Esztétikuma a kivetülés (rajzolás) közben és végeztével keltett érzésekben ölt testet. Az elkészült mandala későbbi relaxáció, elmélyülés tárgya és irányítója lehet. "Belépve" a kép terébe színei, formái jelentőséggel telítődnek, utat mutatnak.
3.
Egymás között...
Hárman voltunk. Tudtuk, hogy a következő napokat együtt folyamatos munkával kell töltenünk, hogy egy adott problémát megoldjunk. Az első időben folyamatosan vitatkoztunk. Képtelenek voltunk egyetérteni. Éreztük: ebből nem sülhet ki túl sok jó. Majd lassan kiengedtünk, már jobban ment a közös munka. Az utolsó napon közös mandalát rajzoltunk: spirálok, színek, különböző anyagok. A közös nagy papíron mindenki önmaga dolgozott -- színekké, formákká változtak az elmúlt napok elvárásai, érzései, tapasztalatai... Nagy, körré formálódott közös kép.

4.
Nagyobb csoportban...

Továbbképzés. A reggeli érkezés után a jól ismert kép: mindenki egyszerre közeledik és tart távolságot. Senki nem ismer senkit. Az egynapos közös munkához azonban nyitottság és bizalom kell. Közös mandala kialakításával kezd a csoport. Mindenki hozzáad valamit a környéken található dolgokból a formálódó képhez. Valamit, ami kifejezi azt, amit ebben a pillanatban érez, amit most gondol önmagáról. Kemény kövek, szinte észrevehetetlen virágok, friss levelek, görcsös fadarabok, érett gyümölcsök kerülnek a képbe. Az eredmény, a körré formálódó közös mandala, mint minden alkalommal, most is segített: a keskeny, sokszínű végenincs vonal önmagába tért -- a mozgás és egyensúly együttes jelenlétét szimbolizálva...

Folyamatos mandala

Az egyhetes decemberi tréning témája a környezeti neveléshez kapcsolódott. A harminc, különböző életkorú, képzettségű résztvevő a képzeletre épülő környezeti játékok szerepéről tanult -- többek között a mandaláról. Miképp kapcsolja össze a kép az embereket, miképp segíti a mi formálódását a sok énből -- közben észrevétlenül közelítve a résztvevőket a környező tájhoz, a természethez. Az első nap reggelének kérdése: Ki vagy te? A hajnalban levelekkel hóba rajzolt körbe mindenki összegyűjti a környékről, ami érzése szerint legjobban kifejezi saját elképzeléseit a tréningről, pillanatnyi kapcsolatát a környékkel a körülötte állókkal. A kapcsolat mandalája...A hét derekára a résztvevők -- a több órás terepi gyakorlatok, tantermi foglalkozások, átbeszélgetett esték után -- már jobban ismerik egymást. A csütörtök esti kérdés: Mit adsz és mit kapsz e napokban a környezetedtől? A mandala "falát" most a hóba állított gyertyák világítják meg. Változnak a válaszként alakuló közös mandala színei, formái, anyagai is. Összetettebb, harmonikusabb a kép -- a közeledés jele.Az utolsó nap, búcsúzás előtt a foglalkozás vezetője -- az eddigiektől eltérően -- a kör közepét jelöli ki: méretes szikladarab kerül a hóba. A kő az állandóság, a változatlanság szimbóluma. De a lassú alakulás a folyamatos, kitartó változás jele is. És a kérdés: Mi változott benned? Táguló kör alakul a kő körül...

A témával bővebben foglalkozik
S. F. Fincher: Mandalakészítés című könyve
(Édesvíz Kiadó Bp. 1998)


 
Vissza  Főoldal