|
Már több hónapja azon gondolkodom, hogyan tudnám a mandalák, és a
tudatalatti csodálatos világát bemutatni nektek. Hogyan tudnám
érdeklődéseteket felkelteni, hogyan tudnám elmagyarázni, megvilágítani a
mandalákban rejlő lehetőséget. Többször neki ültem, és leírtam már a gondolataimat,
tapasztalataimat, aztán megvágtam, átfogalmaztam őket, de igazából máig
nem vagyok elégedett velük. Ha leírom az összes gondolatomat,
tapasztalatomat még őrültnek
tekintenek! Ha meg kivágom az "őrült" részeket, akkor meg hiányzik a
lényeg. Amíg az optimumot kerestem, végre bevillant a megoldás. A MESE! A
mese képes mindent elmondani, erről a belső világról úgy, hogy érthető
legyen mindenkinek és benne legyen a lényeg is.
"A mese - mint minden
műalkotás - sokrétű, gazdag, mélyértelmű. Jelentései alapos vizsgálódással
is csak lassanként, fokozatosan tárulnak fel. A mesék elvarázsolnak.
Követeik a gyerekeknek úgy kínálnak megoldásokat, hogy azok kimondatlanok
maradnak. A fantázián múlik, hogy a mese tartalmait a befogadó hogyan
vonatkoztatja magára. Így válhatnak a mesék a gyerekek szabadságát
megtartva a megismerésben és tájékozódásban életsegítséggé."
http://www.zpok.hu/waldorf/mesekell.htm
"A beszédnek és nyelvnek teremtő ereje van a kisgyermek számára. A mese
nyelve is mágikus, teremtő nyelv, ezért fontos segítség a világot tanuló
embernek. Teljes és osztatlan figyelemmel tanul a gyerek beszélni,
gondolkodni, élni. Ez a figyelem önkéntelen és nagyon fontos, hogy óvodás
korban még erre a figyelemre nagy szüksége van a gyermeknek. Osztatlan a
figyelem, azaz a gondolkodás és érzés nem vált még külön. Lassan válik
majd szét, s ezt a folyamatot nem szabad siettetni, mert a gyermek
lelkiségét gyengítjük. A gyermeknek még teremtő módon kell működnie önmaga
kiformálásában, mivel növekedéséhez, képességeinek kibontakoztatásához
önmagából kell létrehívnia a formáló erőket. A mese képei a lét gyökeréig
érnek és "világmagyarázatokat" közvetítenek a gyermeknek. Pl.: "rend van a
világban.", "jelen van a rossz, de legyőzhető", "az úton - fejlődés -
végig kell menni", "a gonosz nem tud fejlődni". "
http://www.zpok.hu/waldorf/mese.htm
A felnőttek nagy része elfelejtette a mesét, és elfelejtette a
gyermekkori (paradicsomi) állapotát. A lényeg ebben a mondatban van:
"A
gyermeknek még teremtő módon kell működnie önmaga kiformálásában, mivel
növekedéséhez, képességeinek kibontakoztatásához önmagából kell
létrehívnia a formáló erőket.". Ez a mandala lényege is, a tudatalattiból,
a középpontból, önmagunkból kell létrehívni a belső erőket, amelyekkel
élethelyzeteinket, és problémáinkat meg tudjuk oldani, és nem önmagunkon
kívül kell keressük a segítséget, a megoldást.
Egy rövid és ismert mesét (ami nagyon sok formában látott már
napvilágot) az Annácska és Márika történetét szeretném Nektek elmesélni.
Ebben a mesében a kút fogja átvezetni a tudatost a tudatalattiba. Sok
olyan szimbólum létezik még (pl. kapu, ajtó, táltos ló, barlang, stb.)
amelyek képesek bennünket a tudatalattiba átvezetni.
"A
mesékben nagyon gyakran úgy jut le valaki ezekbe a mélyebb rétegekbe, hogy
beleesik egy kútba, egy szakadékba vagy egy lyukba. Néha azonban ezt a
rejtett motívumot egy rejtett ajtó jelképezi, amely mögött lépcsők
vezetnek lefelé. Amikor a mesében egy ilyen, ember alkotta szerkezet tűnik
fel, az arra utal, hogy a tudattalan mélyebb rétegei valaha
összeköttetésben álltak a tudattal, a kapcsolat azonban már rég feledésbe
merült vagy elfojtódott. A szerkezet azonban még megvan, a mélybe jutás
lehetősége továbbra is fennáll." Marie-Luise von Franz:
Archetípusos minták a mesékben
Hol volt, hol nem volt hetedhét országon túl, még az Óperenciás
tengeren is túl, Andrásfalván volt egy jó gazdaember és annak egy szép
felesége. Volt egy leányik: Márika. Egyszer csak megbetegedett az asszony
és meghalt. Hiába vittek más országból doktorokat, nem tudták
meggyógyítani, árván maradott Márika. A mesét itt olvashatod
tovább Annácska és Márika
. |
|
A mesét nem elemzem részletesen, mert akkor lehet, hogy
senki nem olvasná el a hossza miatt, csak főbb vonalaiban szeretném
elemezni, kiemelve a lényegét.
Márika, édesanyja halála után egy olyan élethelyzetbe került, amiben
elvesztette a gyermeki szabadságát, s a gondtalan gyermekkorból rögtön a
felnőttkorba kellett lépnie, ahol már magának kell döntenie a saját
életéről, és Márika döntött is, mikor orsója után beugrott a kútba. A kút
sok mesében megjelenik és ősi szimbólumként az átjárót szimbolizálja egy
másik világba, a tudatalattiba (ezen kívül a kút a forrást is
szimbolizálja). Ebben a világban beszél a körtefa, a
kemence, a kutya, és itt minden megtörténhet! Márika a valós életében is
tiszta, becsületes, érzékeny és szorgalmas kislány volt, s itt a másik
világban is teljesen természetes tőle, hogy segít a körte fának, a
kemencének, a kutyának. Ezek a próbatételek, nem csak mi ismerhetjük meg
belőle Márikát, hanem ő is megismeri saját magát, hogy milyen, és
hogy mire képes. Aztán megint döntenie kell a két kapu közül melyiken megy
be. A választása is önmagáról árulkodik -Biztosan a vaskapun valami nagy
uraság lakik. S bément a fakapun. Nem történt más, mint mélyebbre hatolt a
tudatalattijába, ahol még nagyobb erőpróbát kellett kiállnia, egy teljes
háztartást kellett 3 napig egyedül vezetnie, ami egyértelmű utalás arra,
hogy felnőtté kell válnia. A 3. nap után visszatérő asszony -a belső teremtő erő egyik
megnyilvánulása- pedig elismerte a jó munkáját, azt, hogy képes önállóan
megállni a lábán, megerősítette ezzel a sikeres próbatétellel az
önbizalmát. Visszakapta orsóját, s megint választania kellett a jutalmul
felkínált két doboz közül.
S most zavarba jöttem, mert a mese itt besűrűsödik, elérte a tetőfokát, s az elemzés csak
megöli a mese egyszerűségét, egységét, melegségét, s helyette reflexiókat
nyújtva, frázisokká, elcsépelt mondatokká transzformálja át a szimbólumok
sűrített jelentését.
Gondolkozzatok el, hogy milyen szép, az hogy kapok, és teljesen
természetes, hogy elfogadom. Gondolkozzatok el, hogy miért nem nyitja ki
Márika a
dobozt mikor megkapta, és semmi érzelgőség vagy további részletek,
egyszerűen:
- Elindult hazafelé.
Mit jelenthet a doboz? A dobozba zárva van a tapasztalat, a tudás, a
tudatalatti bölcsessége, a megoldás, olyan formában amit a tudatos Én fel
tud majd használni. A legnehezebb a tudás felhozása a tudatosba, aki
rendszeresen meditál, vagy "tudatosan álmodik", az tudja, hogy ott a
megváltozott tudatállapotban milyen egyszerű, és világos a megoldás, de
visszatérve a tudatos szférába, elhomályosulhat, elfelejtődhet,
értelmetlenné válhat, ezért kell dobozva zárva felhozni, könnyű
fadobozban, a fa élő anyag, ami azt jelenti, hogy a doboz tartalmát fel
akarja használni (a réz doboz hosszú tárolásra alkalmasabb), be akarja vonni az életébe
a doboz tartalmát, meg akar változni. A vissza
úton learathatja munkájának gyümölcsét, mindent megkap ami az élethez
szükséges, de ne feledjük, hogy ezek mind lelki kincsek. S mikor haza
érkezik, ahol nem várják (ellenséges világ), a doboz kinyitása után minden
megváltozik. S a mesének nincs vége, mert meg kell hagyni a választás
szabadságát mindenkinek, mindenkinek meg kell ismernie a negatív példát
is, mert csak így lesz értéke a pozitívnak. Annácska is neki indul a
kútnak, és hibát, hibára halmozva ér haza, és hozza jutalmát, a réz
dobozt.
-Kinyitották, de abban csak hamu volt, békák voltak, ugrottak ki! Úgy
kikergették az öreg mostohaasszonyt, s a leányát is, hogy lehet, még ma is
futnak, ha meg nem álltak, Annácska is és még vissza sem néztek. Márika
hiába kiabált:
- Jöjjenek vissza, megosztom én velük mindenemet.
A mese boldog vége is szolgál egy nagyon fontos tanulsággal. Márikát a
"gazdagság" nem osztotta meg, nem tette iriggyé, bosszúállóvá (mint ahogy a valódi földi kincs tenné minden
bizonnyal az emberrel), a gonosz mostohájával és lányával szívesen megosztotta volna
"vagyonát", de ők kudarcot vallottak, s ezzel ki is zárták magukat a
"gazdagságból", sőt elfutottak előle. Márika boldogan élt tovább,
megoldotta az élethelyzetét. Felülkerekedett a nehézségeken, úgy, hogy
soha többé nem térnek vissza ezek a nehézségek, még rossz emlékként sem!
Egy életre megoldotta őket.
Ami még említést érdemel, az amikor Márika beleejti a kútba az orsóját. Ez
volt az utolsó csepp a pohárba, az egó nem tudott már megoldást találni a
jelenlegi élethelyzetére, és átadta a vezetést a tudatalatti számára.
Márikának nem volt miért maradnia már, ezért ugrott be a kútba. Egyszerűen
fel kellett adnia eddigi személyiségét, mert nem tudott megfelelően
megbirkózni azzal az élethelyzettel, amibe került (gyermeki énjével), és
egy új, erősebb, (felnőttebb) a feladatnak megfelelőbb tulajdonságokkal
rendelkező személyiség kialakulásának lehetőségét adta meg önmagának az
"öngyilkos kútba ugrással". Sajnos az ember megvárja általában az utolsó
pillanatot, mikor már nincs tovább. Ilyen utolsó pillanat a súlyos
betegségek, balesetek, munkahely elvesztése, a biztonságot adó személy
elvesztése, stb. Ezekben a helyzetekben változnunk kell, nincs más
lehetőségünk, csak a halál. Aki megtalálja önmagához az utat, az csodával
határos módon meggyógyul, és ismét megtalálja helyét a világban. Egy olyan
élethelyzetben, amiben már az ember élete van veszélyeztetve, csak egy
megoldás létezik, a tudatalatti hatalmas ereje.
Tudatos lényekként nem kell kivárnunk az utolsó pillanatot, időben
megoldhatjuk problémáinkat a tudatalatti segítségével.
A mandala is egy kút, egy átjáró,
és egyben forrás, használjátok gyermeki nyitottsággal és tiszta szívvel.
"De aki abból a vízből iszik, amelyből én adok majd
neki, az soha, semmiképpen nem szomjazik meg többé, hanem az a víz,
amelyet adok neki, szökellő víz forrásává lesz benne az örök életre."
Biblia (Ján 4,14. )
Még egy történetet szeretnék itt megosztani veletek Dr. Süle Ferenc
tollából.
"Egy három gyermekes falusi család legidősebb, 7 éves, kisiskolás
lányának példája....
Igen szegény körülmények között éltek, az apja súlyos alkoholista volt. A
családi veszekedések, durva megnyilvánulások rendszeresek voltak. A
kislányt gyakran büntették, verték igazságtalanul. Az iskolában a tanítónő
-aki rendszeresen verte a gyerekeket, körömrágás esetén pedig egymás
verésére kötelezte őket- egy félreértés miatt egyszer igazságtalanul nem
engedte haza, hanem bezárta délben az osztályba a kislányt, majd
megfeledkezett róla. Így ő nem tudta ellátni az otthon egyedül lévő húgát
és az állatokat, amik a feladatai voltak, mivel szülei dolgoztak. Már
ekkoriban sokat volt depressziós, lehangolt. Az esemény után este, amikor
hazakerült, anyja az utcán a falu szeme láttára megverte és megtaposta.
Ezután már annyira el volt keseredve, hogy nem akart tovább élni. Ezt
követően egyik éjjel, elkeseredésének mélypontján különös látomása volt:
Egy kezet látott, ami lenyúlt hozzá és megfogta az ő kezét. A kéz egy
felnőtt férfi keze volt. Mintha Isten nyújtotta volna ki kezét, de volt
benne valami apai, sőt valami szerelmi érzés is. Az élményt olyan erős
érzés kísérte, hogy most már nem lesz többé egyedül, Ő mindig vele lesz és
segíteni fogja mindenben. Békesség, biztonság és erő költözött ettől a
lelkébe. A továbbiakban ezt az érzést nehéz élete mélypontjaiban fel tudta
idézni, és ez erőt adott mindig. Későbbi, felnőttkori megtérése is ezzel
összhangban, ennek folytatásaként következett be. Élete szép kibontakozást
ért el felnőttkorára.
A mélylélektani történés egyértelmű: A negatív szülőfigurák -különösen az
apa- kompenzálására a már az életét fenyegető depresszív állapotban a
lélek mélyéről archetipikus atyai, animuskompenzáció jelent meg a
látomásában."
A mese és az idézett valódi történet között nincs nagy különbség.
Ezekkel a példákkal, azt szerettem volna elmondani, hogy milyen óriási
lehetőségek rejlenek bennünk, önmagunkban. Rajtunk múlik, hogy teszünk-e
erőfeszítéseket önmagunk megismerésére, vagy nem. Ha teszünk, ha nem,
megkapjuk a jutalmunkat. Ez az ok és okozat törvénye. Most tedd a szívedre
a kezed és kérdezd meg önmagadtól, hogy Annácska vagy Márika helyében
szeretnél lenni. S a válasznak megfelelően tégy is annak
érdekében. Ezúton kívánok mindenkinek kitartást, elkötelezettséget, és sok
sikert önmaga felfedezéséhez.
 |
