|
|
TÉLI MANDALÁK |
|
|
|
||
|
Az emberek többsége nem kedveli a
telet, még jobban megszürkülnek az amúgy is szürke, monoton, egyforma
hétköznapok, és a depresszió is gyakrabban üti fel a fejét. Sötétben
kelünk és már sötétben megyünk hazafelé a munkából. Mintha a tél elvenné
napjaink egy részét, s az életünkből elrabolja az értékes perceket. Az év utolsó évszaka a tél, de nyugodtan mondhatnánk, hogy az első, mert a tél nem csak egy évnek a végét, hanem az új évnek a kezdetét is jelenti. Ilyenkor az élet visszahúzódik, de belül, titokban történik valami. A tél a sötétség, a hideg, a megdermedés, és a pihenés időszaka, de közben a mélyben az új életre való felkészülés, feltöltődés, regeneráció folyik. Ezért szokták a telet a sírhoz és egyben az anyaméhhez hasonlítani. Mi emberek is elbúcsúzunk az ó évtől, belenyugszunk abba, hogy ami meg történt azon már nem lehet változtatni, levonjuk a következtetéseket, és figyelmünket előre, a folytatásra összpontosítjuk, átgondoljuk, miben kell változnunk, hogy az örökké változó világhoz ismét sikeresen tudjunk alkalmazkodni. Az élet általában mag formában megbújva „vészeli át” a telet, ha meg akarjuk érteni a tél jelentését, és a feladatainkat, ami elé ez az évszak állít, akkor meg kell értenünk a mag igazi jelentését is. (Ezt egy külön lapra tettem, itt megtalálod.) |
||
|
|
||
|
Nekünk embereknek nem kell „meghalnunk” télen, mint ahogy sok élőlény szintén nem vonul vissza a tetszhalott állapotba, hanem fel kell készülnünk a metszésre és a beoltásra, hogy tavasszal meg tudjuk valósítani a kívánt változtatásokat önmagunkon. Hogyan tudunk fel készülni? Úgy, hogy elfogadjuk a természet inspirációit, és a sötét napszak meghosszabbodásával mi is gyakrabban fordulunk befelé, s ennek arányában többet foglalkozunk önmagunkkal. Észrevettétek, hogy ha sötétség vesz körül bennünket, rögtön megelevenedik a környezetünk, legyen az szoba, utca, erdő, stb. Rögtön aktivizálódik a tudatalatti, a figyelem egyből befelé fordul. Télen nem szoláriumba kell járni a depressziótól való félelemtől hajtva, mert az csak tüneti kezelést adhat, ideig, óráig tart csak a hatása. Az igazi tápláló fény belül vár minket! Aki ilyenkor nem fél egyedül lenni, olvasni, festeni, sétálni, alkotni, meditálni, gondolkodni az nem lesz depressziós! Boldogabb, kiegyensúlyozottabb, bizakodóbb lesz, mert van ideje, hogy felmérje erejét, lehetőségeit, és új értelmet fedezzen fel életében, új célokat tűzzön ki, új stratégiát dolgozzon ki, hogy együtt pulzáljon az élettel, s ne érezze magát kívül állónak, megosztottnak, elhagyatottnak. A befelé fordulással megismerheti, beépítheti személyiségébe mindenki, azokat az új tulajdonságokat, amik már készen várnak rá a tudatalattiban, amivel az új évet megújult erővel kezdheti. „Ez a mélyben zajló folyamat erősen hozzájárul ahhoz, hogy az ego önértékelése, életfelfogása átalakuljon. Az én rejtett belső értékrendjének változása azért indul meg, mert a tudattalan méhében már egy új, egy mélyebb, értékesebb identitás kezd megformálódni, ami az eddigit meghaladottá teszi.” Dr. Süle Ferenc |
||
|
|
||
|
Télen van a legnagyobb lehetőségünk arra, hogy megtapasztaljuk az egység élményét, az összetartozás élményét, mert sokkal kevesebb az inger, ami elvonná a lényegről a figyelmünket (sajnos minden olyan eszközt megteremtettünk már, ami a nyár zsongó, mindent elöntő ingereinél is több ingert tud adni számunkra: ilyen a mobiltelefon, TV, rádió, internet, és a szórakozás végtelen lehetőségei). Rajtunk múlik csak, hogy otthonainkban csendet teremtünk, és befelé fordulunk, vagy az ellenkezőjét, belevetjük magunkat az ingerek halmazába, és nem vesszük tudomásul életünk törvényeit, fölébe helyezzük magunkat, amit nem lehet büntetlenül sokáig csinálni. Jön a depresszió, és a többi civilizációs betegség, az önkéntelen védekezés, ami megállít minket, pihenésre kényszerít. Kérdem? Meg kell nekünk várni azt, hogy tudatos lényekként a betegség által ismerjük fel az élet igazi arcát? A tél a kínai elemtan alapján a víz jegyhez tartozik. Tudjuk, hogy víz nélkül nincs élet. Testünk legnagyobb része víz, a víz táplál, fenntart, és általa tisztulunk meg (vesék, húgyhólyag). A víz elengedhetetlen része az életünknek, s így a tél is az! |
||
|
|
||
|
Télen megváltozunk, így a mandaláink is megváltoznak, nagyon jól észre lehet venni a mandaláinkon, ha igazán megértettük a tél üzenetét. A téli mandalák festésével, pedig közelebb juthatunk a tél szimbolizmusának a megfejtéséhez. Segítségül, az induláshoz itt bemutatom sajátkészítésű téli mandaláimat. Megkésve bár, de nem későn, mindenkinek sok sikert kívánok a befelé forduláshoz! |
||
|
Játék a téli faágakkal, a kristálytiszta égbolttal, és a hóval
|
||
|
|
||
|
|
||
|
Otthon
|
||
|
Most nem érdekel milyen vagyok és milyen a világ, haza
mentem, itthon vagyok. Körül vettem magam díszes kovácsoltvas kerítéssel,
hogy lássák önmagamba fordultam, mint ahogy az önmagukba forduló spirális
minták. Tekeredik a spirál, s egyszer csak vége, ez a legvége, elérte
középpontját, nincs tovább. |
||
