Shiatsu és a pszichoterápia

A kutatók a csecsemőkorban, és a korai gyermekkorban, keresik a shiatsu működésére a magyarázatokat. Ugyanis csecsemőkorban a baba még nem differenciált, nem választja el önmagát édesanyjától, és a környezetétől, sajátos egységben éli meg a világot. Ilyenkor még alig válik el a fizikai érzékelés, az érzelmi, és a mentális érzékeléstől, és a baba magasabb szinten, holisztikusan tapasztalja meg a világot. Ebben az állapotban a baba minden őt ért ingert elraktároz, s egész életében emlékezni fog a megtapasztalt érintésekre, az izomfeszülésekre, ellazulásokra, a testpozíciókra, testtartásokra, a hőmérsékletre, a hangokra, amelyek egy hasonló helyzetben, mint egy shiatsu kezelés, ismét felelevenedhetnek, és átélheti az ember ezt a boldog korai állapotot. A kutatók három minőséget tartanak a legfontosabbnak ebben a korai fejlődési szakaszban, a melegséget, a hangot, és az állandóságot. Ezeket leginkább az édesanyától kapja meg a baba, mint szeretet, gyengédség, táplálás, és védelem formájában. A baba ebben az állapotban teljes bizalommal, nyitott érdeklődéssel fordul a világ felé, megvan még az a képessége, hogy élvezze, és teljes szívéből örüljön a létezésnek.
A pszichológusok szerint az ember ebből a holisztikus tapasztalatból, mintegy magból fog a későbbiekben építkezni, ettől függően fogja a későbbiekben önmagát megérteni, becsülni, és kialakítani a kapcsolatait az emberekkel, a párjával, és az egész világgal. A kutatók szerint a shiatsu ebbe a magba képes visszanyúlni téren, és időn át a nem verbális kommunikáció révén, és képes felhozni a régi konfliktusokat, deficiteket, és képes a fejlődés folyamatát erősíteni.
A kommunikáció egyik fajtája a nem verbális kommunikáció, amelyet gyors és automatikus dekódolás, kisebb fokú tudatosság, és figyelem jellemez. Ide tartozik a testtartás, a tekintet, a mimika, a gesztusok, a távolságszabályozás, és az érintés. Ezek általában párhuzamosan vannak jelen. A funkciójuk az érzelmeink, vonzalmaink, beállítottságunk kifejezése, és kommunikálása.
A shiatsu kezelésnél megjelenik az összes típusa a nem verbális kommunikációnak, de közülük az érintés a legfontosabb. Ha az érintések jól esnek a kliensnek, akkor a kliens ismét megtanul bízni, és keresni fogja az érintéseket a kapcsolataiban. Az érintés szerves része a kapcsolatainknak, és személyiségünk kiegyensúlyozottságában különösen fontos szerephez jut.
A testi kontaktus létfontosságú szerepét az emlősöknél már több kísérletben is igazolták. Egyik kísérletben a majom kölyköket teljesen elzárták az anyjától, ezeknek a kölyköknek, felnőtt korukban sohasem sikerült beilleszkedniük a többiek közé, magányosak voltak, szexuálisan gátoltakká váltak, féltek a fajtársaktól, minden mozdulatukat fenyegetésnek vették, és agresszív magatartást mutattak. Ha mesterségesen teherbe ejtették őket, csecsemőjükkel durván bántak, elhanyagolták, vagy türelmetlenségből megölték őket. A második kísérletben egy üvegfallal választották el őket egymástól, s ugyanarra az eredményre jutottak, mint teljes elzárás esetén. A harmadik esetben ráccsal választották el őket, ahol a majom kölykök átnyúlhattak, és megérinthették az anyát. Ebben az esetben a kölykök teljes értékű tagjai lettek a közösségnek, és nem szenvedtek komolyabb károkat.
Az érintés esszenciális szükséglete az embernek születésétől fogva. Ha gyermekként kevés lehetősége volt a testi kontaktusra, akkor nagy valószínűséggel sérült felnőtt lesz, jellemző lehet rá az agresszivitás, a frusztráltság, az elégedetlenség önmagával szemben, evési, és szexuális problémák, érzelmi közöny, értelmi fogyatékosság, a korai halál, stb. Az érintésről itt olvashatnak részletesebben.

Felnőtt korban is nagy szükségünk van az érintésre, de a kulturális szabályok igen nagymértékben befolyásolják, és korlátozzák azt. Meg vannak a szabályai, hogy egy férfi/nő hogyan érinthet meg egy férfit, és egy nőt intim, és formális kapcsolatban nyilvánosan, és nyilvánosságtól távol. Az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlenek a normális személyiségfejlődéshez, a testi, és lelki egészséghez. Az érintésekkel szeretetet, összetartozást, rokonszenvet, ellenszenvet, dominancia viszonyokat, és birtoklást is kifejezhetünk. A testi érintés a nemi magatartás része, ezért idegenekkel, és nyilvánosan is kerüljük az intim szférákat. Az érintésnek attól függően, hogy hogyan, és milyen testrészt érintünk, igen gazdag jelentése van. Más a jelentése, ha arcot, fejet, vállat, kart, kezet vagy lábfejet simogatunk meg.
Az érintés hatalmát nagyon jól érzékelteti a következő kísérlet eredménye. A kísérletben résztvevő hölgy elhelyezett egy pénztárcát egy utcai telefonfülkében, úgy mintha valaki ott felejtette volna, és amikor az arra járó telefonáló emberek eltették azt, a hölgy odafutott, és izgatottan elmondta nekik, hogy ott felejtette a fülkében a pénztárcáját, és hogy nem találták-e meg véletlenül. A megkérdezettek nagy része letagadta, és nem adta vissza a pénztárcát. Az egészet megismételték úgy, hogy a kísérletben résztvevő hölgy az elmondáson felül meg is érintette az emberek karját. Ebben az esetben jóval többen adták vissza a tárcát.
Az emberek mondhatnak, eljátszhatnak bármit, de az érintés elől nem bújhatnak el, nem hazudhatnak, mert a nem verbális kommunikáció elárulja őket, a mai emberek nincsenek olyan szinten, hogy uralkodni tudjanak a testükön, amit igazából nem is ismernek.

A mai felgyorsult világban a mindennapi tapasztalataink, és a felmérések szerint egyre kevesebb, és felszínesebb az érintés. A sok válás, megromlott kapcsolat, szorongás, depresszió mind arra utal, hogy a szeretett érintésből hiány van.
„A szexuális forradalom egybeesett a nők munkába állásával és a bölcsődébe és óvodába dugott gyerekek meg növekedett számával. A szétdúlt családi fészek hiányzó melege, a biztonságos kötődéshez szükséges hosszú együttlétek, majd a fokozatos leválás az anyáról és apáról ma már nem biztosítottak. Ma minden hirtelen és drasztikusan következik be, s rengeteg lelki sérült felnőtt nő fel, akik aztán csődöt mondanak az emberi kapcsolatokban, a szerelmekben, a házasságokban és a szülői hivatásban.
Az elidegenedettség és a válság betör életünkbe; válások, meddőség, depresszió és a döbbenet, amikor gyermekünk szépen elképzelt jövőjét látjuk semmivé hullani. A legjobbat akartuk, mégis ez lett belőle.”

A fentiekből már érzékelni lehet, hogy milyen létfontosságúvá vált mára az érintés számunkra. A shiatsu alapgyakorlatban a kezelt ember teljes testét végig masszírozzuk elölről, és hátulról egyaránt. Olyan testrészeket is érintünk, ami idegen emberek között tabu (has, fenék, arc, mellkas, stb.). Ez már önmagában egy intimebb kapcsolatot hoz létre a két ember között. Ezért a bizalom kialakítása már a masszázs elején szükséges, mert ha nem alakul ki, akkor a kezelés kellemetlenné, feszültté is válhat. A kezelés vékony ruhában történik, ami biztonságot ad, és az emberek kevésbé érzik magukat kiszolgáltatottnak, jobban elengedhetik magukat, és mélyebb lesz a relaxációjuk is.

A shiatsu terapeuta speciális helyzete, érintései, és a megfelelő hozzáállása révén képes fokozatosan pótolni a gyermekkorban elszenvedett melegség, védelem, bizalom hiányt, és képes a régi rossz élményeket, emlékeket áttranszformálni, s ez által megszüntetni azok káros kihatásait az ember jelenlegi életére.
Ahhoz, hogy az ember kitárulkozzon, és megossza egy másik emberrel a hosszú ideje önmagában hordozott meg nem oldott problémáit, ahhoz mély bizalomra van szükség, Egy ilyen kiegyensúlyozott, szeretetteljes, bensőséges, méhen belüli vagy korai gyermekorra emlékeztető helyzetben az emberek képesek megnyílni, kitárni szívüket, lerakni éveken keresztül hurcolt problémáikat, felszabadulni, és képesek lesznek, mint egy kisgyermek élvezni ismét az életet, a létezést önmagáért. Sokszor tényleg csak erre az őszinte odafordulásra, figyelemre, teljes elfogadásra van szüksége az embernek, hogy önértékelését, egyensúlyát visszanyerje, és elinduljon a gyógyulás útján. Éppen ezért, ma már egyre gyakrabban használják hatékonyan a shiatsut a pszichoterápiában is.
Ahhoz, hogy egy shiatsu terapeuta magas szinten tudja végezni a kezeléseket, rendelkeznie kell az érintés művészetével, az empátia, az elfogadás, az alkalmazkodás, a figyelmesség képességével, és tekintettel kell lennie a kezelt ember állapotára, konfliktusaira, deficitjeire, és határaira. A terapeutának tisztának kell lennie vágyaktól, frusztrációktól, terhes gondolatoktól, mert ezek mind torzítják az önmaga, és a kezelt ember érzékelését, amelyek döntően kihatnak a terápiára. Ezért, aki shiatsu terápiával szeretne komolyan foglalkozni, annak komoly személyiségfejlődésen keresztül kell mennie előtte. Jobban meg kell ismerje önmagát, és az embereket, rendbe kell tennie az életét, és egyensúlyban, harmóniában kell élnie, mert csak így válhat igazán hasznára embertársainak.
Az érintések érzelmeket válthatnak ki, emlékeket hozhatnak fel, kellemes és kellemetleneket egyaránt. Az érzelmi, és a lelki tisztulás még hatékonyabb lehet, ha a shiatsu terapeuta rendelkezik pszichoterápiai ismeretekkel is, hogy a felmerülő lelki problémákat szakszerűen tudja kezelni, hogy tudjon segíteni a kliensnek azok feldolgozásában, és megértésében.
A tapasztalatom az, hogy a lelki betegségek esetén a shiatsu terápia, és a pszichoterápia együttesen sokkal többre képes, mint külön, külön alkalmazva.

Kiss Gábor