A mandala közepén a nagy szem a figyelemről és a mindent tudásról szól. Sokféle hagyomány, hitvilág beszél a Teremtőről vagy Istenekről, akik rálátnak a mi világunkra, át tudják tekinteni, hogy mi zajlik az emberek között és magában az emberben. Egy olyan Felsőbb Erőt képvisel ez a szem, aki mindent lát, ismer és tud. Valódi hatalma van, amely innen származik. Erre a helyzetre is igaz a mondás, hogy „A tudás hatalom”.

Az ember is ha ismer valamit, ha rálátása van valamire, akkor uralni tudja. Szorongást, félelmet csak olyan dolgok jelenhetnek a számunkra, amikkel még nem találkoztunk igaz valójukban, amiknek a működése még ismeretlen számunkra. Saját belső életünk, érzelmeink, ösztönvilágunk gyakran sejtelmes árnyként, esetleg szörnyalakban jelenhet meg előttünk. Nem ismerjük, hogy mit akar tőlünk, sokszor ijedten nézzük, ha hirtelen kitör a barlangjából.

Fontos tudnunk, hogy ő is a mi részünk, hozzánk tartozik. Nem kedvtelésből riogat bennünket, hanem csak a figyelmünket akarja elnyerni. Meg kell ismernünk őt, hogy miért van bennünk, mi a célja az előbukkanásának. A szörnyeket meg lehet szelídíteni. Ezért nagyon fontos az önismeret, hogy felfedezzük, hogy a felszín alatt milyenek is vagyunk. Milyen erők akarják kinyilvánítani jelenlétüket? És honnan hoztuk őket magunkkal?

A Figyelő Szem bennünk is megvan, mi is megszerezhetjük a tudást, az ismeret hatalmát. Ha felfedezzük belső erőinket, kezelni tudjuk őket, megfelelő csatornákon le tudjuk vezeti őket. Ahelyett, hogy arra hivatkozunk, hogy „Ilyen vagyok, és kész”, vállalhatjuk az önfelfedezés nagy kalandját. Önmagunk megismerésére és a változásra, fejlődésre sohasem késő.

Mileva nemrégiben kezdett el hastánccal foglalkozni, és ezt a mandalát is a hastánc zenéje inspirálta. A hastánc is egy lehetséges belső út a számtalan között. Segítségével jobban megismerhetjük, felszínre hozhatjuk a bennünk rejlő energiákat, a nőiességgel kapcsolatos erőinket.

Az ősi időkben a nők zárt közösségekben adták át egymásnak a tudást, tanították a fiatalabbakat a természettel, a termékenységgel való kapcsolatra, a női energiákkal való bánásra.

Mileváról a mandalája azt meséli el, hogy benne rengeteg életerő van, sokszor úgy érzi, hogy belülről szétfeszíti őt az energia. Vágyik arra, hogy kipróbálhassa mindazt, ami örömet és élvezetet jelent az életben. De sokszor kerül ellentmondásba önmagával. Gyakran felmerül benne a kérdés, hogy szabad-e neki megtennie azt, amire vágyik. Van-e létjogosultsága a benne feltörő kívánságoknak?

A külvilág számára ő egy kedves, a társadalmi normáknak tökéletesen megfelelő szolid nő, aki tudja, hogyan kell és szabad egy rendes lánynak viselkedni.
A tüzes és szenvedélyes belső világáról azonban nem sokat tud a környezete, sőt még ő maga is csak sejti, hogy lehetséges, hogy ő nem is olyan, mint amilyennek idáig hitte magát.

A család, az iskola és a társadalom sok szabályt tartat be velünk, korlátokat helyez elénk, bizonyosfajta viselkedést vár el tőlünk. Ha belefeledkezünk ezekbe a külső szerepeinkbe, elveszíthetjük azt, akik igazából belül vagyunk.

Mileva a mostani életszakaszában meg akarja érteni a lelke legmélyéből kiinduló érzéseket. Erre a tudatosodási folyamatra utal a mandalában az a mozgásirány, amit a belül futó aranyszálak mutatnak. Arra törekszik, hogy megismerje azt a nőt, aki valójában ő, szeretné önmagát olyannak látni, amilyen. A hastánc is egy olyan tevékenység, ami segíti őt az önmaga felé vezető útján, a saját valódi női létének megtalálásában.

Egy sikeres tudatosítási folyamatnak az az eredménye, hogy a belső feszültségek feloldódnak, és az illető személy összhangba tudja hozni a napvilágra került információk segítségével a külvilágnak szánt szerepeit és az igazi belső énjét.