A világ folytonosan változik körülöttünk, újabb, és újabb kihívások elé állítva minket. Sokan mondják ma, hogy a virtuális világ megmérgezi az életünket, és elszakít a valóságtól. A virtuális világokkal meg kell tanulnunk bánni, hogy ne a menekülés célja legyen, hanem teljesítse ki az életünket. A virtuális világok tökéletesen alkalmasok olyan élethelyzetek kipróbálására, amit a valóságban kockázatosnak, veszélyesnek vélünk.  Virtuális világ mindig is volt, gondoljunk a mítoszokra, a legendákra, a mesékre. A most kialakuló virtuális világ sem jobb, sem rosszabb a régieknél, csak másabb, s ezáltal olyan izgalmas, és vonzó az emberek számára. A Vízöntő korszak levegős jegye ebben is megnyilvánul, a levegő szabadságához hasonlóan a fantáziánk is szabadon teremti az, újabbnál újabb világokat. Most csak a filmekkel foglalkozzunk. Mindig voltak nagy mesélők, most a filmek készítői mesélnek nekünk. Az ő feladatuk, hogy a tudattalan mélységeiből felhozzák az archetípusokat, és képekben, élethelyzetekben elénk tárják ezeket. A Csillagok háborúja, Gyűrűk Ura, a Mátrix, a Harry Potter,  és a Narmia krónikái nem véletlenül váltak sikeres filmekké. Ezeknek a filmeknek a történetei, a képei a közös tudattalanukból erednek, s feladatuk az, hogy segítsenek bennünket, hogy átélve a főhősök nehéz helyzeteit, embert próbáló feladatait, erősebbé, bátrabbá váljunk, hogy merjünk élni, folyamatosan változni. A Narmia Krónikái filmben a főszereplő gyerekek, akik átjutottak egy szekrényen keresztül egy másik világba, nem úszzák meg a saját kaotikus, háborúval terhelt világukat, de az által, hogy abban a másik világban megküzdöttek a gonosszal, s legfőképpen önmagukkal, félelmeikkel, és elnyerve hőstetteik gyümölcsét, azt, hogy  uralkodókká választották meg őket, nem jelent mást, mint, hogy szimbolikusan beavatódtak az életbe. Visszatérve valóságos életükbe, már más szemmel nézik a világháborútól felbolydult életüket. A mesékben az a szép, hogy minden le van egyszerűsítve a gonosz és jó harcára. Tudjuk, hogy hol a helyünk, és a cél is egyértelmű. A valóságos életben nem ilyen egyértelmű a helyzet.

Az újév elején vagyunk, az életünkben ez egy fordulópont, amikor számot vethetünk eddigi életünkkel, és lehetőség a nagy elhatározásokra, a megújulásra. Vegyük komolyan az ilyenkor felmerülő vágyainkat,, elhatározásainkat, mert ezek lehetnek az útmutatók. Ha gyengének érezzük magunkat, ha visszahúznak a múlt keserű tapasztalatai, a virtuális világokban áttranszformálhatjuk a minket visszafogó erőket, erős karokká, és bátor, nemes szívekké. A mandala is mesél. A színek és formák segítségével képek merülnek fel bennünk, majd a képek történetté állnak össze, és a történeten keresztül jutunk el a megoldáshoz. A mozival szemben annyi az előny, hogy itt aktívan részt veszünk a tudatalattival való kapcsolódásban, és nem passzívan, mint a filmeknél, ahol kész képeket, és történetet kapunk.

A fent említett filmekben mindig hatalmas háborúkkal, és ellenségekkel találkozunk. Nem véletlen, mert az Egó nem szeret változni, ragaszkodik az ismert, kialakult állapothoz. Meg kell küzdenünk szó szerint önmagunkkal, hogy a régi, elhasznált, elavult énünket átalakítsuk, és megújítsuk.

A fenti mandala minta a tudatalatti folyamatosan változó, inspiráló, örökösen megújuló erőiről és a személyiség merev, kemény, egyoldalú struktúrájáról szól. A változáshoz képlékennyé kell tenni ezeket a merev struktúrákat, és fel kell engedni a változást elősegítő tudattalan tartalmakat.

Nagyobb felbontásban (1Mb) is letölthető, ha a képre klikkelsz.

A fenti mintából készült mandalám emlékeztessen benneteket arra, hogy néha fel kell égetni a földeket, hogy az új, friss hajtások megjelenhessenek.

Kiss Gábor