A mai világ sokszor követhetetlen, káosz uralkodik benne. Egyik irányban fantasztikus felfedezések, új vívmányok, lehetőségek, a másik oldalról, pedig növekvő betegségek, bizonytalanságok, félelmek, kilátástalanságok nehezednek az emberre. Folyamatosan elszakadunk a természettől, a saját testünktől, és az ökoszférából szép lassan átcsúszunk egy infoszférába. A globalizálódás egyre nagyobb mértékben terjed, megszűnöben van a sokszínűség, nemcsak az élő fajok tekintetében, hanem a termékek síkján is, a világon mindenhol ugyanazokat a márkákat találhatjuk meg. A kultúrákban, ahol ugyanazokat a filmeket, zenéket, könyveket forgalmazzák, a spiritualitásban, ahol ugyanazokat a téziseket, törvényeket ismétlik el a mesterek az előadásaikban, könyveikben. A kommunikáció óriási fejlődése egyre hatékonyabban köti össze a Föld összes pontját, és az embereket. S az ember életében a legnagyobb értékké a pénz vált. A pénz alá rendelődik a család, a gyermekek kérdése, a lelkiismeret, az emberi kapcsolatok, a kultúra, a művészet, a tudomány, az érzelmek, önmagunk, a lelkünk, egész életünk.
Nem véletlenül hasonlítgatják össze egyre gyakrabban jelen korunkat a sötét középkorral, mert ugyanúgy a szellemi sötétség lesz úrrá az emberiségen, mint akkor. Az emberek nem értik a világot, kiszámíthatatlanná, kaotikussá, és ez által fenyegetővé vált. Az olyan világ, pedig sokkal jobban manipulálható, ahol félnek az emberek, mint ahol önállóan gondolkozhatnak, és szabadon formálhatnak véleményt.
Sokan menekülni próbálnak ebből a lelketlen világból, de ez lehetetlenség, mert mindenhol utolér, nem lehet kilépni belőle. Talán jobban járunk, ha megtapasztaljuk, hogy ez a világ is bennünk van, és vállaljuk az árnyékunkat. Ez a kor nagyon jó arra, hogy felfedezzük belső erőinket, a belső fényünket, az igazi szeretetünk hatalmát. Nem véletlenül születtünk ide, ennek az életnek is megvan a célja. Ne felejtsük el, hogy az élet folytonos változás, egyszer lent, egyszer fent, egyszer sötétségben, félelemben, egyszer fényben, jólétben. Ugyanolyan létjogosultsága van a jónak, mint a rossznak, a szépnek és a torznak, az építőnek, és a rombolónak. Poláris világunk nyugtalansága, nyughatatlansága, örökös mozgása, változása a két pólus egymásba feszüléséből ered. Az életünk is örökös bukásokból, és újrakezdésekből áll. Merjünk élni, merjük megélni a sötétséget, és a fényt is, ami bennünk van. Ismerjük meg magunkat, nézzünk szembe őszintén önmagunkkal, és rájövünk, hogy nem vagyunk Isten fehér, és engedelmes bárányai. Élni szabadon, eljátszani a szerepeinket amire elszegődtünk ide, csak úgy lehet ha néha kilépünk a szerepeinkből, és felül emelkedünk a létforgatagán, és észrevesszük, hogy nincs is rendezetlenség, káosz, csak belemerültünk a sötét anyagi világba, s nem látjuk a magasabb összefüggéseket. Felülről minden érthető, elfogadható, mindennek helye, célja, és rendeltetése van.

Remélem, hogy az év végén mindenkinek marad egy kis ideje, és energiája önmagára, egy kis gondolkodásra, visszatekintésre, egy kis befelé fordulásra. Remélem, mindenki felteszi önmagának azt a kérdést, hogy - Boldog-e? – és őszintén válaszol is rá. Ha igen, akkor jó úton jár, ha nem, akkor keresse meg, hogy hol siklott ki az élete, hogy mit, és hogyan szeretne csinálni. Emelkedjetek fel egy pillanatra a hétköznapokból. Az ünnepek erre valók!

Ebben a mandalában a rendezetlenül elhelyezett mandalák rendezett pályán mozognak. Ha egy kis mandalával azonosulok, akkor értelmetlen, káoszt fogok magam körül látni, mert a mandalák összevissza helyezkednek el. De ha felül emelkedek, akkor már látom a rendet a közös mozgásban.

Nem rég tudatosodott bennem, hogy a csatornafedelek milyen nagy kincset jelentenek. Az egész világon a csatornafedelek kör alakúak (alig van egy-két helyen 3szög, vagy négyzet alakú), vagyis mandalák, és fantasztikus mintákkal vannak díszítve. A mandalát a tudattalanra nyíló kapuknak tartjuk. A csatornafedelek a föld alá vezetnek, a világosból a sötétbe, a tudatosból a tudattalanba. A csatornafedél igazi mandala, ugyanaz a funkciója, mint egy mandalának! Levezetni az embereket a tudattalan világába. Fent egy csodálatos mintát láthattok, amit az egyik csatornafedélről másoltam.

 A belső, és a külső kapcsolat létezését jeleníti meg, ahogy a belső, a tudattalan összekapcsolódik a külsővel, a tudatossal. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ez a kapcsolat, mert az egész életünk minősége, kimenetele, és az egészségünk függ ettől! Csak akkor ismerhetjük meg önmagunkat, ha lemerülünk önmagunk mélységeibe, s ott szembenézünk valódi lényünkkel.
 

További jó mandalázást kívánok!
 

Kiss Gábor