A júliusi hónap mandalája, az örömmandala kiegészítéseként nézzük meg, mit mond a buddhizmus a boldogságról.
A buddhizmus tanítása szerint célunk a Buddhával való azonosulás, a középpontunk megtapasztalása, a tudat teljesen megvalósított állapotának az elérése. A tanítások segítenek elvezetni bennünket erre a szintre.
A mandalákba beírt tanítások, számunkra fontos gondolatok segíthetnek bennünket nap, mint nap látva, olvasva őket, hogy látásmódunk, gondolkodásunk, érzéseink, és törekvéseink a helyes irányban változzanak.

A fenti mintában Buddha tanítása a boldogságról található:

„- Így érvel az ostoba: ez a föld az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
- Miért ostoba az efféle gondolkodás?
-Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtokolunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod; ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és az örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság.”
 

A háttérben örvénylik az érzelmek hatalmas, sokszínű óceánja, de fölötte lebegjen a tiszta tudat törekvése a boldogságra. Éljük meg az érzelmeket, merítkezzünk, meg benne, de ne engedjük, hogy magával rántson, hogy a mélybe húzzon, az ösztönök világába. Tudjuk mindig, hogy a tudat tiszta megvalósult állapotában találjuk meg az igazi boldogságot.
A buddhista meditációk végén, mikor semmi nem maradt a feltételekhez kötött világból, „csak tudatosság van, mely középpont, és vég nélküli, ismét megjelenik a világunk, amit ilyenkor tiszta világként érzékelünk, mi és minden lény Buddhaként jelenünk meg, minden hang az ő mantrája, és minden gondolat a legmagasabb szintű bölcsesség. Elhatározzuk, hogy ezt a tiszta látásmódot az élet minden helyzetében megtartjuk. Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami most történt, váljon határtalanná, áradjon szét minden lényhez, és emelje őket a legmagasabb öröm szintjére, mely saját tudatuk valós természetének felismerése.”
 

Kiss Gábor