A tudatos énünk hajlamos arra, hogy egy lélekszikrára hangolódjon, és a többiről tudomást nem véve, akarva, akaratlanul is visszataszítsa őket a tudatalatti sötétségébe. Az elnyomott lélekszikrák ott nyilvánulnak meg, ahol tudnak, és olyan formában, ahogy tudnak. Ez addig jól is megy, míg az élethelyzeteinket tudatosan, vagy az aktív lélekszikra segítségével kezelni tudjuk. A baj mindig ott kezdődik, mikor erre képtelenek vagyunk.
Az e havi hónap mandalájánál Zsuzsa a régi lélekszikrájával már képtelen a megváltozott élethelyzetet kezelni, de fél még átadni magát az új lélekszikrának, mert tudja, érzi, hogy az mindent át fog rendezni az életében. Az ember természetesen fél, ha olyan területre lép, ahol eddig még nem járt, és ha még a környezete, és a kultúrája sem támogatja a változásban, akkor tényleg magára marad, bizonytalanná, és sebezhetővé válik. Szorongásai mellett nem tudja eldönteni, hogy jót vagy rosszat csinál-e. Ha ilyenkor át tudna váltani a kompetens lélekszikrára, akkor nem lenne semmi gond. De így a régi lélekszikra bizonytalansága, görcsös maradni akarása, csak lelkiismeret furdalást, bizonytalanságot, és szorongást küld a tudatos résznek, akadályozva a döntések meghozatalát. Mi a megoldás? Ilyenkor a tudatos résznek kell a változás mellett döntenie, ősbizalommal nézni előre, és vállalni az ismeretlent, az új kihívásokat.

Milyen az egészséges kapcsolat a tudatos részünk és a lélekszikráink között? A lélekszikrák egy csoportot alkotnak, s ennek a csoportnak a vezetője a tudatos részünk. Akkor működik jól ez a felállás, ha a csoport tagjai demokratikus módon tudnak együttműködni, s a helyzetnek megfelelően a legjobb tanácsokkal tudják ellátni a tudatos részünket. A döntés, és a választás mindig a tudatos részünk felelőssége.
Azok az emberek, akik könnyen barátkoznak, és jól működnek csoportban, azoknál kiegyensúlyozottabb a lélekszikrák között is a kapcsolat, míg a magányos, zárt, visszahúzódó embereknél jellemző leginkább az, hogy egy lélekszikra uralja a frontot. Ami lent, az fent, és ami fent, az lent – törvénye itt is érvényes.
Nézzünk egy szemléletes példát a lélekszikrákkal való jó kapcsolatra. Tudom, hogy ezzel a példával nem fogom mindenki tetszését kiérdemelni :-) , de nagyon szemléletes. Sokszor találkozunk olyan esettel, mikor két szerelmes ember hűséget esküszik egymásnak, és nem sokkal később egy adandó alkalommal az egyikük összeáll egy másikkal. S mindez úgy történik, hogy semmi lelkiismeret furdalás, vagy egyéb gátlás nem keletkezik az illetőben. A két partner jól megfér egymás mellett a lelkében. Ilyenkor nem az történik, hogy az illető megváltoztatja utólag az elhatározását, vagyis felülbírálja, és megtagadja a meghozott esküjét, hanem elfogad egy másik lehetőséget. A valóság szintjén azért nem kerül az egészséges egyén ellentmondásba, ami esetleg megbénítaná, döntésképtelenné tehetné őt, mert két különböző lélekszikra áll a háttérben mögötte. A két lélekszikrának más értékei, és más elvárásai vannak, amit egy partner nem tudna kielégíteni. A lélekszikrák párhuzamosan, egyenlő jogokkal működnek egymás mellett, és elfogadják egymás megvalósított tetteit, következményeit. Olyan ez, mint egy család.
Most sokan mondhatjátok nekem, ha ezt követné minden ember, akkor összedőlne a világ. Ezért kell az erős EGÓ! A tudatos részünknek úgy kell tudnia irányítania a lélekszikráit, hogy mindegyikük jól érezhesse, és meg tudja valósítani magát, úgy hogy a személyiségünk ne kerüljön veszélybe, ne legyen kiszámíthatatlan.

A fenti mandala arra emlékeztessen Benneteket, hogy belül mindegyik pillangó szeretne repülni, és élvezni az életet. Ismerjétek meg a lélekszikráitokat, és engedjétek, hogy bizonyos keretek között létezhessenek, élhessenek.
 

További jó mandalázást kívánok!
 

Kiss Gábor